Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja előtt egyik részről a testvérüket, Jánost is képviselő László fiai: Jakab, Pál és Miklós, továbbá Frank fiai: Mihály és Jakab, Scepus-i nemesek, a másik részről a Késmárk (Á. 2., 4—5.: Kasmark) népét képviselő Ruskin bíró, Ifjú (Iuvenis) Henrik, Prol (dict.) Hermannusés János kinyilvánítják, hogy ama viszályukban, ill. perükben, amely — a most egy másik helyen, egy hegyen fekvő — Sadrukuz-Ssadrukuz (Á. 3.: Sadrakus-Sadrakusz, Á. 4.: Scadrukus- Sadrukus, Á. 5.: Sadrukus) birtok miatt forgott fenn közöttük, a László és Frank fiai részéről közreműködő Rycolphus (Á. 3.: Rikolphus) fia: Kokos (Á. 2—4.: Kochos) mr. és Sargon-i (Á. 2.: Sargau, Á. 3.: Sargao, Á. 4—5.: Sargan) Conradus c., ill. a Kesmark-i nép részéről közreműködő Jula c. földbíró (iudex terrestris) és Helias fia: István c. fogott bírák révén megegyezésre jutottak. Eszerint a Kesmark-iak 6 rőf Ypres-i szövetet adnak László és Frank fiainak, azok viszont ennek fejében lemondanak javukra a szóban forgó birtokról, és a Sadrukuz-ra vonatkozó okleveleiket érvényteleneknek nyilvánítják. László és Frank fiai részéről a távollevő János, ill. Kokos mr. szavatolják az egyezség megtartását. A birtokról lemondok ama Rukus-i (A. 2—3.: Bukus) jobbágyai, akik a megállapodás következtében Késmárk határain belülre kerültek, ezentúl Kasmark népének fizetik a királyi adót. Sadrukuz határa: scemercesfa (Á. 2., 5.: scemercefa, Á. 3.: semercefa, Á. 4.: scemmecefa) csonkjánál földjel, híd, rét, kis hegy teteje, havas hegyek. Erről a kápt. íuggőpecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. V. f. p. fe. B. Katherine virg., a. d. 1327. A. Á.: 1. Szepesi kápt., 1411. dec. 11. OA. Stará Lubovüa (Ólubló). Késmárk v. lt. Pergamen oklevelek 16. (Df. 281 706.) 2. Zsigmond király, 1417. nov. 25. Uo. 22. (Df. 281 712.) (mindkettő E.-ről). 3. Zsigmond király, 1417. nov. 25. > III. Ferdinánd király, 1655. jan. 31. > I. Lipót király, 1691. okt. 18. Dl. 10 514. (NRA 724. 14.) 4. Zsigmond király, 1417. nov. 25. Uo., rmntÁ. 1—2. Papír oklevelek 59. (Df. 281 474.) (16. sz.-i Má.-ban). 5. Szepesi kápt., 1418. szept. 14. Uo., mint Á. 1—2. és 4. Pergamen oklevelek 24. (Df. 281 714.) (E.-ről). K.: — 546.1327. nov. 27. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) tekintettel Tamás erdélyi vajdának a királysága kezdetétől szolgálatában szerzett számos érdemére, örök jogon neki adományozza a Szerém m.-i Nyek birtokot, miután a Kw-i kápt.-nak, a máj. 26-i királyi parancs (1. 245. szám) teljesítéséről számot adó aug. 19-i jelentéséből (1. 406. szám) megtudta, hogy a hj. és az iktatás László fia: Miklós királyi ember által ellentmondás nélkül megtörtént. Erről új és autentikus kettős pecsétjével megerősített