Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

magát, hogy az ország egyházainak összes birtokait visszaadja s jogaikat helyreállítja. Ennek megfelelően kiküldte Endes (Hendus) fia: László udvari ifjút, hogy a tihanyi (de Tykonio) Szt. Ányos hitvalló-egyháznak bármely m.-ben fekvő összes birtokait és jogait — kivált is a Balaton-tó (palus Balatini) 2 partján és a tihanyi szigeten (in insula Tykoniensi) birtokoltakat — állítsa vissza és iktassa a monostor tulajdonába, legyenek azok mostanáig bármely címen is a király v. mások kezén, és ne állj ón ellent e rendelkezésnek sem az elévülés (prescnpcio), sem pedig valakinek az ellentmondása. A levelével a királyhoz Tamás testvér tihanyi apátnak a társaságában visszatért László udvari í^ú jelentette, hogy ő Tihany-sziget várát tartozékaival, valamint a Balaton-tó 2 partján fekvő Faluud (Falud), Gungus, Fook (Fok), Baluanus, Zarzou és Baklar birtokokat, továbbá Choor és Cheuz birtokokat, ill. a Szt. András mellett (prope Sanctum Andreám), a Piliske folyó mentén birtokolt Apathlaka birtokot ellentmondás nélkül visszaadta és iktatta a király rendelete és a szóban forgó egyház privilégiumai alapján Szt. Ányos hit valló egyházának. Mindezek nyomán a király az apát kérésére új és autentikus kettős pecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. Kelt Endre mr. [székes-] fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1327., pridie Kai. Nov., uralkodásának 27. évében. Méltóságnévsor. A. A.: 1. Székesfehérvári kápt., 1392. máj. 27. > Lackfi István nádor, 1392. okt. 13. > Zsigmond király, 1392. nov. 22. > Somogyi konvent, 1392. dec. 10. (P. szerint — X. 595. (87. szám) — BFL. Tihany 1.21.) 2. Székesfehérvári kápt., 1392. máj. 27. > Lackfi István nádor, 1392. okt. 13. > Ilsvai Leusták nádor, 1393. febr. 16. BFL. Tihany 33. 1. 23. (Df. 208 403.) (Eltérő névalakjai zárójelekben szerepelnek.) Má.: BFL. Tihany 21. 1. 15. (Df. 208 391.) (Á. 1. alapján csak ezen oklevél szövegét adja; 18. sz.-i). K: F. VIII. 3. 213—215. (67. szám) (Hevenesi-gyűjt, nyomán); P. X. 549—550. (56. szám) (Á. 1—2-ről). Megj.: Kritikáját 1. Erdélyi L.-tól Ért. Tört. Tud. 21 (1908) 286—288., és Wertner M.-tól TT. ú. f. 9 (1908) 389—390. Valamennyi átíró oklevelet 1. P. X. 588—597. (Á. 1. esetében e szövegkiadást használtam); regesztáikat 1. ZsO I. 2528., 2640., 2686., 2718., 2834. számok alatt. 515. 1327. okt. 31. A győri kápt. előtt egyik részről az apját és frater-ét, Miklóst is képviselő Osl nb. Mark fia: János, a másikról a testvérei, Miklós és Domokos mr.-ek helyett is eljáró ugyancsak Osl nb. Osl fia: János mr. megjelenvén, előbbi kijelenti, hogy a teljes őt illető Chorna-i birtokrészt 20 M. széles bécsi dénárért zálogba adja Osl fiainak, fenntartván magának az ugyanezen összegű pénzbeli visszaváltás bármikori lehetőségét, ugyanakkor kétszeres teher vállalása alatt elfogadja a becsérték szerint történő kiváltás kizárását. A birtok visszaváltásáig adódó zaklatásokért a zálogba adók szavatosságot vállalnak. D. in vig. OO. SS., a. d. 1327.