Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

440.1327. szept. 12. Visegrád [I.] Károly király (H) tudatja a Zonuk, Karazna, Zothmar ás Vgacha m.-i c.-ekkel, alispánokkal és alvárnagyokkal (vicecastellanias gerentibus), hogy az erdélyi egyház számára általa adott bíráskodási kiváltságok szerint: [1.] az egyház népeinek, ill. más, nemes és nemtelen külső személyeknek az egyház birtokain támadt összes perében csak az egyház bírája ítélkezhet; [2.] idegenekkel szembeni bizonyítás során az egyház népeinek idegenekből és egyházi népekből állított tanúkkal kell alátámasztaniuk igazukat, míg olyankor, ha a tanúságtételhez nem vonultathatók fel idegenek valamely félelmük miatt, a bizonyítás kizárólag az egyház népeinek vallomása alapján történjék; [3.] ha előfordulna, hogy egy külső személyt bűntette okán az egyházi birtokon az egyházi bíró előbb fogságra vet, de az még ügyének kivizsgálása előtt megszökik, majd őt az egyház birtokain ismételten fellelik, az ilyen vétkest említett bűntette miatt csak saját bírája ítélheti el, akit meg kell keresni evégett; 14.] ha bárki, valamely bűntettet elkövető külső személy védekezésképpen v. akármi más körülmény folytán az egyház birtokaira menekülne, felőle az egyházi bíró tartozik az egyházi birtokon igazságot szolgáltatni a panaszosnak; és ezzel szemben fordítva is: [5.] ha előfordulna, hogy az egyház népeiből, ill. az egyházhoz tartozók közül — kivéve az egyházi személyeket — valaki idegen falvakban bűntettet követ el, az ilyen vétkest annak a helynek a bírája ítélje el tettéért; [6.] az egyházi népekkel szembeni bizonyítás során az idegen személyeknek igazukat egyházi népekhez tartozó és idegen személyek tanúskodásával kell alátámasztaniuk, míg olyankor, ha az egyházi népeknek valamely félelme miatt közülük nem tudnak tanút állítani, teljességgel külső személyekkel is bizonyítható a vallomás. A király mindezek alapján megparancsolja a címzetteknek, hogy a szóban forgó egyháznak a m.-ikben megforduló jobbágyait ne háborgassák a fentebbi szabadságok tekintetében, semminemű victualium-ot ne vessenek ki rájuk, és tartsák magukat távol tizedeiktől. D. in Wyssegrad, sabb. prox. an. oct. Nat. virg. glor., a. d. 1327. E.: Dl. 30 617. (Gyulafehérvári kápt. o. lt., Centuriae BB. 87.) Hátlapra nyomott pecsét helyével. K: — 441.1327. szept. 12. Visegrád Erzsébet királyné (H) a színe előtt megjelent Loránd c. fia: Miklós c. panaszából arról értesülvén, hogy a Vendigy-beli királynéi népek Miklós c. Thorna m.-ben fekvő, még ősei által [V.] István és [IV ] László királyoktól adományba kapott Horuathy- Horwathy birtokából elfoglaltak egy földdarabot — nevezetesen is azt a részt, amelyik a Dé felől Dyostelucberce irányában leereszkedő, Ordo-t és Horwathy-t elválasztó határnál kezdődik, és a víz felé kiugró 2 kőszikla irányában nyúlik el —, ezenkívül pedig birtokukba vonták az említett vizet, továbbá a Miklós háza közelében, e víz átkelőjénél levő malomhelyet, valamint a cserjést, réteket, szántóföldet és más haszonvételeket is, ezen elbirtokolt javakat elveszi Vendigy-i népeitől, és