Blazovich László-Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. X. 1326. (Budapest–Szeged, 2000.)

levelet a prépost és a kápt. tagjainak pecsétjével erősítik meg. D. et actum Posonii, XI. Kai. Sept. Á.: Henrik, a skótok bécsi Szt. Mária egyházának apátja 1342. március 14. > Konrád fia Péter közjegyző 1342. március 14. után. (SÚA. Pozsonyi kápt. m. lt. F. 9. 192., Df. 273 019.) K.: R.: Str. III. 82. 145. sz. 349. 1326. aug. 22. A fehérvári kápt. tudatja, hogy Sándor c. országbíró korábbi ítéletlevele (347. sz.) szerint János fia Vgrinus mr-nek augusztus 21-én (2. fe. B. Regis Stephani) előtte igazolnia kellett az országbíró előtt tett azon állítását, miszerint három évvel korábban, midőn [I. Károlyi király Erdélyben (in terra Transsiluana) tartózkodott, [Bechey] Imre mr. két 40 márkát érő lovát hatalmasul elvette. A kitűzött időpontban Trystien fia János, Vgrinus mr. famulusa a kápt. ügyvédvalló oklevelével megjelenve tanúkkal igazolta ura állítását. A tanúk közül Simon fia János, Saag-i nemes elmondta, hogy a király Erdélyben tartózkodása idején, amikor ő három évvel korábban július 13-án (in die Margarete virg.) Szeben (Zybiniensis) városából a király seregéhez ment, látta, hogy Vgrinus mr. két 40 márkát érő lovát Imre mr. hatalmasul elragadta. Ugyanezt állították Iwan fia Pál, Zeleste-i nemes, Miklós fia István, Bodak-i nemes, Supluncha-i Hermanus fia György, Purpach-i Sellee fia Pál, Gaan-i Nagy (Magnus) Márton, Zygy-i István fia Zeuke, Dulusd-i Mauricius fia Tamás, Lyppow-i Benedek fia Pál, Monorosd-i Péter fia István, Halagus-i Tagadó fia János és Tosuk-i Kelemen fia László, valamennyien nemesek 120 más nemessel és nem nemessel együtt. A tanúk vallomását Imre mr. nótárius, az urát ügyvédvalló oklevéllel képviselő Lőrinc mr. látta és hallotta. D. 2. term. prenot. (2. fe. B. Regis Stephani). E.: Dl. 76 366. (Zichy cs. lt. 211. A. 60.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi kivonat; mandorla alakú zárópecsét természetes színű töredéke. K.: Z. I. 286-287., ZW. I. 405. 448. sz. egy része. R.: Doc. Trans. II. 192. 402. sz.