Blazovich László-Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. X. 1326. (Budapest–Szeged, 2000.)

pecsétjével ellátott privilegiális oklevélben megerősíti. Kelt Endre mr., [fehérvári prépost, alkancellár] keze által. II. Id. Maii. Méltóságnévsor. A. E.: MTA. Könyvtár, Kézirattár 78. (Df. 243 724.) Csonka, nehezen olvasható; A fényképen pecsét nyoma nem látható. Má.: 1. Dl. 74 668. (Dessewffy cs. grófi lt. M. 3.) 2. AL. Komáromy gyűjt. 1. (Df. 244 503.) 3. AL. Wesselényi lt. 6. (Df. 254 780.) Mindhárom E. alapján. K.: F. VIII/5. 156—164. E-ről Nagy Gábor ügyvéd gyűjteménye alapján hibásan. R.: Szerbia 10. 29. sz. május 12-i kelettel, AMP. V. 324-325. 12. sz. Df. 254 780. alapján. 195. 1326. máj. 14. Esztergom Boleszló (Bolezlaus) esztergomi érsek és örökös ispán, miután megtudta, hogy a Máramarosban (in Maramorosio) vagy Máramaros megyében (in provincia Maramorosiensi) levő, egyházmegyéjéhez tartozó egyházak rector-ai a tizedeket megkapják, és minden főesperesi jogot (omnia iura archidiaconalia) bírnak, függőpecséttel ellátott oklevélben megerősíti őket ezekben a kiváltságokban azzal, hogy évente minden egész márkából (?) 1 pondus-t tartoznak neki fizetni dénárokban, helynökeinek pedig megparancsolja, hogy senki ne merészelje zaklatni az említetteket a tizedek vagy más jogaik miatt, parancsa megszegőit kiközösítéssel (sentencia excommunicacionis) fogja sújtani. D. Strigonio, 4. fe. Penth. Á.: I. Károly király 1326. május 17. > Budai kápt. 1441. június 30. (?) (AL. Barabás-gyűjt. 5., Df. 247 881.) K.: Megj.: Nehezen olvasható, olykor olvashatatlan. Az átíró szerint az eredeti oklevél privilégium volt.