Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. IX. 1325. (Budapest–Szeged, 1997.)

Sándor c., I. Károly király (H) országbírója tudatja, hogy Gergely fia Senye - Senie ~ Seney az esztergomi (Strigonium) Szt. István király konv. idéző levelével 1324. december 11-re (f. III. p. quind. B. Katherine virg.) az országbíró elé perbe hívta Libad-i Bench fia Rophaynus-t - Rophayn-t. Az ügyet először első időpont miatt [1325.] február 9-re (ad oct. Purif. B. virg.) halasztotta, másodszor, midőn a Senye-t az országbíró ügyvédvalló oklevelével képviselő Móric (Mauricius) a személyesen jelenlévő Rophayn előtt (ad inquisitionem ipsius Rophayn) felfedte az ügy lényegét, Rophayn végső időpontot kért, mivel az ügy súlyosságánál fogva rokonai tanácsa nélkül nem felelhetett. Ezután a felek akaratából békekötés céljából az országbíró több oklevelével az ügyet előbb március 20-ra (ad oct. Med. Quadr.), majd május l-re (ad oct. B. Georgii mart.), ötödszörre június 9-re (ad quind. fe. Pent.), és hatodszorra október 6-ra (ad oct. B. Michaelis arch.) halasztotta végső feleletadásra. A kitűzött időpontban a Senye-t az országbíró oklevelével képviselő Gergely fia Péter Rophayn jelenlétében előadta, hogy a Libád - Lybad nevű birtok, amelyen a Keresztelő Szt. János tiszteletére emelt kőegyház van, Senye öröksége és mintegy 70 évvel korábban előbb Rophayn nagy atyja, majd az apja, végül ő maga hatalmasul elfoglalta és elfoglalva tartja. Ezt hallván Rophayn azt válaszolta, hogy a birtok örökség jogán őt illeti, az ott lévő templomot és kőpalotát a nagyapja és az ősei építették, és ugyanezt ő és elődei mindig békében birtokolták. Amikor az országbíró megkérdezte Senye ügyvédjét: vajon urának elődei közül valaki Rophayn-tól vagy elődeitől a birtokot bírósági úton követelte-e, vagy a hatalmaskodás miatt valamilyen kápt. vagy konv. előtt tiltakoztak-e, Péter ügyvéd nem tudott semmilyen oklevelet vagy bizonyítékot felmutatni, amelynek címén a birtokot bírni lehetne, vagy lehetett. Mivel az egyházi jog és a szokásjog szerint, ha valaki birtokát 32 éven keresztül háborítatlanul bírja, bíróság előtt tőle azt semmilyen módon nem lehet elvenni, s mivel Senye ügyvédje semmiféle tiltakozó oklevelet nem tudott bemutatni a birtok ügyében, az országbíró a bíróságában vele együtt lévő bárókkal és nemesekkel az egyházas birtokot a palotával és minden más hasznával, régi határaival Rophayn-nak ítéli, és Senye-t valamint utódait a birtok ügyében örök hallgatásra ítéli, és az ítéletről Rophayn részére függőpecséttel ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. in Vysagrad, in fe. B. Luche ew.