Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. IX. 1325. (Budapest–Szeged, 1997.)

mutatta be, elmarasztaltatott, Miklós mr-t és Istvánt kielégítette, azonban Tamás mr. teljes követelése megmaradt. D. 2. Divisionis ap. E.: Dl. 50 781. (Kállay cs. lt. 1300. 140.) Hátoldalán azonos kéz írásával: Pro comite Leukus filio Micov ...; zárópecsét természetes színű viaszmaradványa. K.: AO. II. 203. R.: Kállay I. 61. 324. 1325. júl. 17. Visegrád Sándor c. országbíró tudatja, hogy Gara-i' András mr. július 8-án (in quind. Nat. B. Johannis bapt.) előtte Suklous-i Péter mr. ellenében megjelenve bemutatta az országbíró és a pécsi kápt. által kiadott okleveleket (282., 283. sz.), amelyekből kiderül, hogy Péternek elégtétel gyanánt 30 márkát kellett fizetnie részint dénárokban folyó árfolyamon, részint méltó becsértékben a pécsi kápt. előtt június 26-án (32. fe. Penth.). A megjelölt időpontban Péter mr. ugyanannyi értékben birtokot ajánlott fel, amit András mr. nem fogadott el. Mivel birtok felajánlása pénz fejében megegyezik az ország szokásaival, az országbíró az ország nemeseivel együtt úgy ítélt, hogy mivel a Péter mr. nevében a [pécs]váradi konv. ügyvédvalló oklevelével megjelenő József (Joseph) mr. vállalta, hogy Péter mr. Bodrog (Budrugh - Budrugiensis) megyei birtokából a 30 márkányi részt kiadja augusztus 27-én (in oct. S. regis Stephanis), András mr. részéről Boor fia Lőrinc vagy fivére, András a boszniai kápt. bizonysága mellett, Péter mr. részéről pedig Ambrus fia Péter vagy Chukona-i Pál, királyi emberek a pécsi kápt. bizonysága mellett a szomszédokat összehíva a 30 márkányi földet az ország régi szokása szerint becsüljék fel és különítsék el, és Péter mr. András mr-nek minden ellentmondás nélkül adja át. D. in Uisagrad, 10. term. prenot (quind. Nat. B. Johannis bapt.). E.: Dl. 2321. (NRA. 1507. 12.) Hátoldalán kerek zárópecsét nyoma bevágásokkal. K.: AO. II. 203-205.