Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. IX. 1325. (Budapest–Szeged, 1997.)

nek az ötödrésze. Újfalu falut három (!) egyenlő részre osztották. A felső rész és Weyche föld felső fele a malmok és a vám jövedelmének ötödrészével Balázs fiainak: Danch-nak és Imrének (3: Miklósnak) jutott. A két birtok megmaradt alsó fele (!) a malmok és a vám jövedelmének ötödrészével Ábrahám fia Péternek maradt. A malomhoz vezető hidat és a malmok rekeszét közösen tartoznak javítani Bod erdejének épen hagyásával. A felek megegyeztek abban is, hogy amennyiben a felek valamelyike az oklevelet visszaviszi, a kápt. privilegiális formában állítja azt ki a többiek távollétében is. D. in oct. Epiph. d. Má.: BAZML. Sátoraljaújhelyi Lt. Zemplén megye lt. Fasc. Jur. 96. No. 1. Az egri kápt. 1343. július 22-i > egri kápt. 1460. november 3-i átírása alapján. K.: Dongó Gy. G., AZVM. 1911. 276-277., 1912. 10-12. Má-ról. Hibásan. Ford.: Uo. (Magyar nyelvű) Megj.: Keuch eredeti alakja nyilván Koch vagy Kouch lehetett, csak a másolás során romlott Keuch-ra, esetleg Kench-re. A [ ]-be tett részek helye a másolatban üres, a ()-be tett résszel a malomjövedelem hiányzó ötödrészét próbáltuk elhelyezni. Az átíró szerint az eredeti oklevél nyílt alakú volt. 13. 1325. jatt. 14. A győri kápt. tudatja, hogy Sándor mr., országbíró [1324. október 28-i] oklevele szerint Mylerthu-i Pousa fia Domonkosnak Mihály fia Jánossal és Zumur fia Miklóssal szemben január 13-án (in oct. Epiph. d.) esküt kellett tennie arról, hogy két jobbágyukat a komáromi (Kamariensis) ispánnal nem fogatta el, és hat vizafogó hálót és hat hajót a Győr (Jauriensis) megyében lévő Gunu birtokon nem vitetett el 60 márka kárt okozva ezzel. A kitűzött időpontban az esküt Domonkos huszonötödmagával Miklós és János jelenlétében a székesegyházban (in nostra ecclesia kathedrali) letette. Miklós és János Domonkost mindenben feloldotta. D. 2. die iuramenti prenotati (oct. Epiph. d.). E.: Dl. 61 174. (Kisfaludy cs. lt. 64.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi kivonat; kerek zárópecsét nyoma hártyacsíkkal. K.: HO. I. 136-137.