Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324. (Budapest–Szeged, 1993.)

fizetési kötelezettséggel, adót, szolgáltatást, járadékot, és kivetést, sem egész-, sem fél fertónyit, sem bármiféle más neműt nem fizetnek, 4. ha a király vagy utódai Erdélybe mennek, akkor élelmiszer-adóként száz curia-nként egy hordó bort, egy hízott marhát, vagy ökröt, egy malacot valamint a bors és sáfrány költségére egy márkát kötelesek adni. A király különösen azért adja a kiváltságokat, mert abban a csatában, amelyet Dausa egykori erdélyi vajda a király és országa ellen lázadó hűtlen Moys fia Moys ellen a Cluswar melletti Tupa-nál vívott, hősiesen harcoltak és győzelmet arattak, továbbá amikor az erdélyi szászok letértek a király hűségéről, az említett nemesek a szászokat nyílt csatában legyőzték, közben azonban számosan meghaltak, súlyos sebeket kaptak és fogságba estek. Kelt András mr., budai prépost, alkancellár keze által. XII. Cal. Ian. Méltóságnévsor. A. Á.: Váradi kápt. 1326. július 24. (Dl. 40 487., Múzeumi Törzsanyag) K.: Hóman, A magyar királyság pénzügyei 254-256. A méltóságnévsor nélkül. R.: Tagányi K., M. Gazdaságtört. Szle. 1898. 602. Magyar ford.: KRE. 139-141., Középk. Hist. 158-159. részlet. Román ford.: Doc. Trans. II. 137-139. A méltóságnévsor nélkül. 554. 1324. dec. 21. I. Károly király (H, B) tudatja, hogy Budán május 1-én a főpapokkal és bárókkal tartott ülésén megjelent előtte tekintetes Erdődi (Erdeody) János, Dertsei Péter, Bethlen-i Miklós, Bany teki (Banyabuchy) János, Sombor-i Péter és Bollya-i Gáspár saját és az összes Partium-i és erdélyi (Transylvanorum) országlakos nevében, és kérték, hogy a régi szabadságaik és állapotuk ellenére fennálló bizonyos kellemetlenségeket és zaklatásokat, amelyeket előadtak, a király és maguk közös hasznára a király méltóztasson mérsékelni és határok közé szorítani. Az ezekről szóló cikkelyek az alábbiak. 1. A Partium-i nemesek jobbágyai, colonusai és parasztjai ne mehessenek át a mágnások és előkelők birtokaira és javaira, sem a király szabad városaiba vagy sókamarai helyeire, de a király vagy officiálisai vagy a polgármesterek vagy bírók vagy a falusi bírók engedélye nélkül a királyéi se mehessenek át a nemesekére. 2. Azok a jobbágyok, akik lopva vagy titkon vagy más módon akár erőszakkal, akár hatalmaskodás közepette távoznak, az országlakosok régi szokása szerint a mindenkori vajda vagy officiálisai által régi lakhelyükre