Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324. (Budapest–Szeged, 1993.)

megmutatta, amelyeket Tenkeu fia János István nevében is nem Bytus, hanem Wlthene birtok határainak mondott. Ugyanazon János egy határt az említett 11el együtt az ő Wlthene birtokuk határaként erősítette meg. Az országbíró előtt István ügyvédvalló oklevelével megjelenő János a kápt. oklevelét látva István nevében is beleegyezett abba, hogy az ügyet esküvel döntsék el. Az országbíró úgy ítélt, hogy az esküt, a földre a mondott kápt. előtt november 18-án András c-nek kell letennie a következő szavakkal: a mondott 11 határ az ő említett Bytus nevű birtokának határai. Az eskü letételét királyi rendelet miatt május 1re halasztották. Végül a megjelölt időpontban (az eskü letételének nyolcadik napján) András c. fiai: Péter és Elyas az országbírónak bemutatták az egri kápt. oklevelét (217. sz.), amely szerint András c. az ország szokása szerint az esküt Tyburcius fia István királyi ember és a kápt. bizonysága előtt letette. Az országbíró ez alapján az említett 11 határt András c-nek és fiainak ítéli. D. in Calidis Aquis, 8. quind. B. Georgii mart. E.: SÚA. Jászói konv. o. lt. Acta ab anno 2. 8. (Df. 251 680.) Hátoldalon rányomott pecsét nyoma. K.: F. VIII/7. 160-162. Megj.: Az oklevél alsó részén 4-5 sor nehezen olvasható. 258. 1324. máj. 15. A vasvári kápt. jelenti I. Károly király (H) május 8-i parancsára (234. sz.), hogy kiküldte emberét, József (Joseph) dékánt Salamum-i Kalanda fia János királyi emberrel, akik visszatérve jelentették, hogy Dániel kulcsár, Márton és Geur-i (dict.) János András mr. által hatalmasul Jakab fiainak: Péternek és Lőrincnek Owad nevű birtokára küldve az előadottakat elkövették. D. 22. die S. Georgii mart. E.: Dl. 40 451. (Múzeumi Törzsanyag, Szily) Hátlapon azonos kéz írásával a királynak szóló címzés. Kerek zárópecsét halvány nyoma és pecsétfő nyoma. K.: Bgl. III. 177.