Blazovich László-Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. VII. 1323. (Budapest–Szeged, 1991.)

A nyitrai kápt. tanúsítja, hogy a Nyitra megyei Zobona mr. testvére, Miklós mr. kérésére, amely szerint egy nyitrai polgártól, Iwanka-tól Nyitra városban nyolc márkáért vásárolt pej (pey) színű lovát, valamint egy több mint 10 márkát éró' peeg színű lovát, amelyet a király adományából Zágrábban szolgálataiért kapott, szerviense, Tót (dict. Sclaus) Pál és annak testvére, Miklós megszökve elvitték, a vizsgálatot elrendelte. Kiküldte Lukács mr. scolasticus-t Nyitra megye alispánjának, Jánosnak és a négy szolgabírónak hiteles emberével a panasz kivizsgálására, akik jelentésüket megtették a kápt-nak. D. f. VI. prox. an. Domin. Remin. E.: Dl. 2144. (Kamarai lt. Mon. Pos. 49. 4.) Hátoldalán rányomott pecsét nyoma. K.: AO. II. 63. R.: Reg. Slov. II. 396. 45. 1323. febr. 20. Pétervárad I. Károly király (H) Pozsony város és vár visszaadásának viszonzásaképp atyafiaival, Frigyes római királlyal, Lipóttal, Alberttel, Henrikkel és Ottóval, Ausztria és Stájerország hercegeivel a korábban kőtőít egyezményt megújítja, és ígéri, hogy nekik ellenségeikkel, név szerint János cseh királlyal, Lajos bajor herceggel és örököseikkel, fivéreikkel, néhai István fiaival: Henrikkel és Ottóval szemben és a néhai Ottó fia Henrikkel, bajor hercegekkel szemben segítséget fog nyújtani. Ok szintén segítséget nyújtanak neki. Egymás akarata nélkül ellenségeikkel nem kötnek egyezséget. Kivévén azt, hogy a foglyul esett Frigyest és Henrik herceget kiszabadítsák. I. Károly ehhez beleegyezését adja, nehogy a késlekedés kárt okozzon. Egyezségük a foglyok kiszabadítása után is örökre érvényes. Megígéri I. Károly azt is, hogy ha a másik fél - ha földjeiken vagy azokon kívül fenyegetnék ólcet - hírnök vagy levél útján segítségét kéri, akkor kívánságuk szerint segítséget fog nyújtani. Ott úgy kell harcolni, ahogy a szövetségesek óhajtják. A király megígéri, hogy ha szövetségeseit ellenségei ellen az országba hívja, ellátásukról gondoskodik, a szövetségesek ugyanezt teszik, ha a magyar király nyújt nekik segítséget. A király megígéri, hogy az [országot] megvédi a behívottak zaklatásaitól. A segítségül hívottak az általuk elfogott ellenséggel szabadon rendelkezhetnek. Nehogy késóL>b viszály keletkezzék, a király megígéri atyafiainak, hogy az ország határaira Ausztria és Stájerország közelében állított bárókat és emberiket az ország korábbi királyai alatt élvezett jogaikban megtartja. A király az egyezséget nemcsak oklevéllel, hanem esküvel is