Blazovich László-Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. VII. 1323. (Budapest–Szeged, 1991.)

A csanádi kápt. I. Károly király augusztus 12-i meghagyására (407. sz.) jelenti, hogy kiküldöttje, Tamás mr., kanonok és Pál királyi ember augusztus 24-én Pál mr-t ellentmondás nélkül beiktatták Noghermen (Nogh Érmen) és Kyshermen (Kyus Érmen) birtokokba. Hj.: Feuldhasadyk (Feuldhasadek) nevű árok, rét, egy tuskó határjelként, Kopoyt (Kopoyoth) folyó, ugyanaz a folyó, Bokarand nevű folyó, Kereztus (Kereztes) nevű föld, Galmar falu, Budurfolua (Bodurfolwa) nevű falu, árok, kaszáló, két tölgyfa, tölgyfa, erdó', ugyanaz az erdő, tölgyfák, erdő, mezó', Hernen (Eermen) birtok, Vorosd (Worosd) birtok, Bukurand folyó, tölgyfa, Tyuskerek (Tyweskerek) nevű nagy bozót. D. Sabb. prox. an. fe. Nat. virg. glor. E.: Dl. 68 198. (Kisfaludy cs. lt. Idegen ág. 12.) Á.: I. Károly király 1323. október 23. (Dl. 40 432., Múzeumi törzsanyag) K.: Krassó III. 7-9. A Dl. 40 432. alapján. R.: Juhász Kálmán: A csanádi székeskáptalan a középkorban (1030-1552), Makó 1941. Csanádvár megyei Könyvtár 98. Megj.: Az átíró oklevél eltérő alakjait zárójelben adjuk. Román ford.: Doc. Trans. II. 83-84. 447. 1323. szcpt. 4. Visegrád I. Károly király (H) megparancsolja a Schelk-i bírónak, esküdteknek, hospeseknek és valamennyi szásznak, hogy az erdélyi püspök fehérvári egyházának ellenszegülő papjait a püspök iránti engedelmességre szorítsák, vagy az egyházaikból távolítsák el. A király tudatja, hogy jó cselekedetük esetére Tamás erdélyi vajdának megadta, hogy velük miképp rendelkezzék. Tudatja a király azt is, hogy a pápának megírta: nem tűri, hogy az ország főpapjait és egyházait az országon kívülre távolabbi részekre megidézzék vagy perbe hívják. D. in Wisegrad, Domin. prox. an. fe. Nat. virg. glor. Á.: [Szebeni] domonkos és ferences konv. 1323. október 11. (Batthyaneum. Erdélyi kápt. lt. 1. 78., Beke 1. 82. 83., Df. 277 253.) K.: Teutsch, Zehntrecht. 35., ZW. I. 376. R.: Beke A., TT. 1889. 584. Román ford.: Doc. Trans. II. 85.