Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

53. 1321. márc. 8. Debrecen Dausa erdélyi vajda, Zonuk-i c. és a király által küldött bíró - hivatkozva korábbi memoriális oklevelére (1. 49. szám) - közli: márc. 8-án előtte Chepanus fia Chosmas és Komorzanus, ill. Mihály fiai a bírák jelenlétében oly módon egyeznek meg, hogy Loskod birtok ismét Mihály fiaié lett (amint ezt [IV.] László király oklevele is tartalmazza), Bogda birtok pedig Chosmas-é és Komorzanus-é. Ezt az egyezséget Chosmas és Komorzanus márc. 22-én a váradi kápt. oklevelével megerősítik. D. in Debrecen, in domin. Invocavit, a. d. 1321. E.: Dl. 50 688. (Kállay cs. lt. 1300. 71.) Hátoldalán természetes színű, kerek pecsét töredéke, szalagja. A.: a 70. számú oklevélben. K.: R.: Kállay I. 37-38. (E-ről). 54. (1321.) márc. 9. Debrecen Dausa erdélyi vajda, Zonuk-i c. és 5 m.-be a király által küldött bíró előírja Mihály fiainak: Istvánnak, Lászlónak és Mihálynak v. egyiküknek, hogy márc. 15-én a vajda emberével, Ilapor fia Lászlóval együtt menjenek Loskod birtokra, és ott e László jelenlétében Cosmas és Komorzanus tegyenek szokás szerint esküt a Loskod föld és Bagda között a folyó mellett levő határ ügyében, majd az esküt követően állapítsák meg az új határt. D. in Debrecen, II. f. prox. p. domin. Invocavit. E.: 1. Dl. 50 689. (Kállay cs. lt. 1300. 258.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Mihály apjának Vbol neve, természetes színű zárópecsét nyoma, bevágásai. 2. Dl. 56 503. (Kállay cs. lt. 1300. 76.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, természetes színű zárópecsét nyoma, bevágásai. K.: AO. I. 602. (1321 körül márc. 9-i kelettel). R.: Kállay I. 38. (E 1-ről) (1321. márc. 9-i kelettel). 55. (1321. márc. 11. e.) A pécsi kápt. v. a [pécs-]váradi konvent oklevelével Lampert mr. királyi országbíró megidézteti Wzd-i István fiait: Jánost és Herbordus-t 1321. márc. 1 l-re (a. d. 1321., ad oct. diei Cynerum) Bugar (dict.) István mr. és Gwyna ellenében. Emi.: a 152. számú oklevélben. K.: Z. I. 194. Megj.: Vö. az 52. számú oklevéllel, amellyel azonos lehet.