Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

E.: SÚA. Pozsonyi kápt. m. lt. C. 8. 86. (Df. 272 992.) Függő pecsét. K.: Wertner, M., TT. 1909. 565-566.; Str. III. 16. (mindkettő E-ről). R.: Reg. Slov. II. 357. (Wertner M., TT. és Str. alapján). 616. 1322. jún. 6. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja közli: azon viszályban, amely Herricus mr. szepesi prépost, a kápt. ura, ill. a váraljai népek között támadt a Scheunik folyó körül, a váraljaiak határain belül fekvő rét és a wlgariter Szénverem (fovea carbonum) nevű fekete (nigra) erdő felé eső földrész ügyében, a kápt. és a fogott bírák kérésére oly módon egyeztek meg, hogy - mivel a rétet a váraljaiak nagy kára nélkül az egyház nem birtokolhatja - a prépost megengedte: annak fejében, hogy a rét közérdekből az egyháznak és a váraljaiaknak maradjon általános legelőül, a rét kezdetétől a Leucha felé vezető út felé a uulgariter Boze nevű tóig terjedő részen a váraljaiak szabadon kaszálhatnak füvet, a többi részt a felek közösen használják. A vitatott földrészt az alább leírt határokon belül a váraljaiak birtokolják a tizedekkel együtt, viszont e föld és a rét után a váraljaiak évente nov. 11-én szepesi súly szerint 1 dénár M.-t fizessenek az egyháznak, plébánosuk pedig a tizedek fejében 1 fertót,amit ha akár a népek, akár a plébános nov. 18-ig nem teljesítenek, egyházi interdictum büntetése alá essenek. Hj.: keresztút, a csatorna forrása, domb, forrás, amelyből patak ered, völgy, hegy, másik hegy, fekete erdő, út az erdőbe. Ami az úttól a fekete erdő felé eső műveletlen részt illeti, azt mint cserjést, legelőt és erdőt tűzifaként és építés céljára mindkét fél használhatja. Az egyezséget megszegő fél perbe lépés előtt 1 arany M.-t fizessen az azt megtartó félnek. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in oct. Penth., a. d. 1322. A. E.: SA. Levoca (Lőcse). Szepesi prépostság lt. 35. (Df. 264 149.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, pecsét nyoma. Má.: Uo. 472. C. 2. 12. 218. 2b-3a. old. (Df. 264 603.) (18. sz.-i). K.: R.: Fenarová 26.; Reg. Slov. II. 357-358. (mindkettő E-ről). 617. 1322. jún. 6. Debrecen Dausa nádor, Zathmar-i ésZabouch-i c. közli: mivel Guthkeled nb. Zelemer-i Mihály fiai: János mr., Mihály és Tamás bírói úton Pál bán fia Miklós mr.-től 32 M.-ra tartottak igényt, és mivel Miklós Elek, Kusbochou és Nogbochou birtokaival akart fizetni, Imbreg-i Dénes fia András örökölt birtokai címén tiltotta ezt, de jún. 6-án (in oct. Pent.) a nádor előtt személyesen megjelent András elmondta: sem ő, sem Jakab fia Benchench, Sándor fia Miklós nemzetségtársai nem tiltják Nagy (Magnus) Jánoson kívül. D. in Debrecen, in oct. predictis, a. d. 1322. E.: Dl. 66 789. (Dessewffy cs. margonyai lt. 9.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Elk névalak, kerek zárópecsét nyoma, bevágásai. K.: -