Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

A pozsonyi kápt. előtt Ogya-i Endre fiai: Chuna (dict.) András fiával Pállal, Endre fiával Jánossal és Thumb (dict.) Miklós szükségtől hajtva Bankuatha birtokban levő teljes birtokrészüket, azaz e birtok felét Lampert teljes részével együtt, amelyet az említett András vásárolt meg, továbá Symonfelde föld felével Kisuatha-i [György fia Pód birtoka oldalán] (hj.: Chen[kes] falubeli nemesek, [az említett György fia Péter birtoka], Leg falu) és Zekfelde föld felével György [fia] Péter birtoka oldalán (hj.: Bankuatha birtok, [György fia Péter] birtoka, Leg falu) 48 bécsi széles dénár M.-ért - 1 M.-t 10 pensávai számolva - eladják a jelen levő Tyburcus fia Péternek jelen levő nemzetségeik és [rokonaik] - Ogya-i nemesek: Péter fiai: Ffuko, [Andi]ch mr.-ek, Albert fiai: Miklós, Mihály, László, [Tamás fia Miklós] valamint a birtok szomszédai - a Bankuatha-ra való [Balka] fiai: Hermanus, András, Tamás, ezen András fia István, e [G[!]erm]anus fiai: Pál, János, Péter, Mihály, Chenkez falusi nemesek: János [fiai]: Jakab, András, Lőrinc, Pál fia Gergely, e Gergely fiai: Domokos, Pál, Sebe[s] fiai: Miklós, Pál, Heem fiai: Miklós, Tamás, János, Simon, Márton fia Lakch, az említett Kysuatha-i György fiaPéter és Beluatha-i Péter fiaGeurke-engedélyével, ill. egyetértésével. Az eladók a hozományt, a jegyajándékot és a leánynegyedet illetően szavatosságot vállalnak. Erről a kápt. autentikus függő pecsétjével megerősített chirographált oklevelet ad ki. D. f. VI. prox. an. domin. Ramispalmarum, a. d. 1322. Á.: Pozsonyi kápt., 1359. máj. 6. Dl. 37 470. (Olgyay cs. lt.) Sérült. E-je privilegiális oklevél volt. Má.: 1. Uo. (1779. jún. 8-i). A [ ] közti részek innen valók. 2. Reg. Slov. szerint: Pozsonyi kápt. protocolluma 54. (18. sz.-i). K.: R.: Reg. Slov. II. 342. (Á-ról, Má 1-2-ről). 511. (1322. ápr. 3.) István c., Miklós mr. somogyi c. albírája és a m. 4 szb.-ja kéri a somogyvári Szt. Egyedmonostor konventjét, hogy emberük, Sarkez-i Lada fia Péter társaságában küldje ki emberét tanúságtételre. Emi.: az 512. számú oklevélben. K.: Wertner M., TT. 1909. 565.; Str. III. 11. 512. 1322. ápr. 3. A somogyvári Szt. Egyed-monostor konventje közli István c.-szel, Miklós mr. somogyi c. albírájával és a m. 4. szb.-jával, hogy oklevelüknek (1. 511. szám) megfelelően kiküldte tanúságtételre Péter iskolamr.-t (scolaris), aki visszatérve elmondta, hogy a c. és a 4. szb.