Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja előtt Tekule nb. Simon fiai: Pál, Domokos és Lőrinc a maguk és fiaik nevében, Péter fia Lukach-Lukács a maga és fiai nevében érintetlenül hagyván Thorkev körül, a Nene folyó mellett Ke-re levő birtokukat, Bachamezei-ben v. másutt a Nene folyón túl Ny-ra levő, a Nene folyó eredetétől a Tarcha folyóba ömléséig terjedő teljes maradék birtokrészüket a barátság és a szomszédság okán, valamint a számukra szükségessé váló segítség miatt odaadják néhai Rycolphus c. jelen levő fiának, Rycolphus mr.-nek. Erről a kápt. függő pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in domin. Remin., a. d. 1322. A. E.: Dl. 40 407. (Múz. Ta.) Felül chirographált, hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával: Baczamezee; függő pecsét piros sodrata. K.: R.: Reg. Slov. II. 338-339. 477. (1322. márc. 8. e.) Károly király (H) utasítja az egri kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében Hogka-i Ilerus fia István királyi ember Kethkylyznew, Ondthelwky, Hethetheluky és Myketheluky birtokokat, amelyeket Fywzer-i Mihály mr. mint örökös nélkül meghalt ember birtokait kérte tőle, neki iktatja. Emi.: a 487. számú oklevélben. K.: 478. 1322. márc. 10. Temesvár Lampert mr. királyi országbíró, csanádi c. közli az egri kápt.-nal: András mr., Dousa nádor prothonotarius-a a nádor megbízó oklevelével helyette márc. 3-án (in oct. diei Cynerum) előtte több királyi, egri kápt.-i és országbírói ítéletlevelet mutatott be, amelyek szerint mivel Chabanka fia János fia Sámuel [1321.] szept. 29-én Kwni-i János fia Péter mr. királyi embert az egri kápt. tanúságtétele mellett Sámuel testvére, László összes, Gyungyws-ön és másutt levő birtokrészének az országbíró és Dowsa nádor mint bírák számára történő iktatásából - bár nem tiltotta azt - kizárta, amikor pedig a király megtudta, hogy az elhalt Lászlót nemhogy birtokai elvesztésével, hanem főbenjáró ítélettel kell sújtani, a király oklevelében (1. 326. szám) utasította az egri kápt.-t, hogy tanúságtétele mellett történjék meg az iktatás, és Sámuelt [1321.] dec. 6-ra idézzék meg a király elé, aminek megtörténtéről az egri kápt. jelentést (1. 327. szám) tett. Dec. 6-án Sámuel későbbi időpontot kért. Az országbíró 6 M. bírsággal [1322.] jan. 13-át jelölte meg, de Sámuel nem jelent meg, a nádor képviselője 9 napot várt rá. Ugyancsak távol maradt márc. 3-án (ad oct. diei Cynerum) is, amikorra újból megidézték a nádor ellen, András mr. a nádor nevében 9 [!] napot hiába várt rá. Bár az országbíró már lezárhatná az ügyet, de mégis megkéri az egi kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtételre hites