Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.)

3. Á 2 > erdélyi kápt., 1785. jan. 4. Ba. Erdélyi kápt. lt. 2. 56. (57.) (Beke 3. 64.) 3-6. old. (Df. 277 430.) (az oklevél kelte tévesen 1326. jan. 28.). 4. Á 1 > erdélyi kápt., 1786. febr. 3. Dl. 29 100. (Gyfvár. Cista com. Alba 2. 4. 1.) K.: -. (Az átírt privilégiumot 1. Reg. Arp. 3877. szám.) R.: ZW. I. 356. (Á 1-2 alapján); Doc. Trans. II. 29 (ZW. alapján). 433. 1322. jan. 29. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu) - miután előtte Henricus testvér, a ciszterci rendi Kerch-i Szt. Mária-monostor perjele az apát és a konvent nevében elpanaszolta az őket ért károkat, zaklatásokat, és kérte ezek orvoslását - a monostort különleges védelme alá veszi, hogy a Szeben m.-beliek (provinciales) teljes szabadságát élvezze, a monostor jogaiba, birsagium-aiba és jövedelmeibe senki ne avatkozzék, az apát és a konvent szabadon rendelkezzék, c.-t v. c.-eket állíthatnak, akik az idegeneket nem, csak a monostor birtokain élőket ítélhetik, a c.-ek és a birtokok jobbágyai nagyobb ügyekben a monostorhoz tartoznak. A birsagium-okkal teljesen az apát és a konvent rendelkezik. Aki az apátot és a konventet jogaiban és szabadságaiban megsérti, azt az apát és a konvent kérésére a mindenkori Szeben m.-i c. v. helyettesei a szebeni m.-beliek communitas-ával együtt tiltják az ártásoktól. Más c.ek v. hatalmasok, akik az apát v. a konvent birtokain áthaladnak, erőszakosan nem szállhatnak meg ott, kiváltképpen nem az apát és a konvent káplánjainál, azaz a falvak v. birtokok plébánosainál, ha csak a birtokok senior-jai és communitas-a önként nem engedélyezik. A megszállást tevő elveszti javait, s ügye a szomszédos szék elé kerül, s ha nem jelenik meg idézésre, proskribálják. Ez a sors vár arra is, aki a monostor megsértőjét segíti. Más c.-ek v. a hatalmasok serviens-ei a monostor birtokain csak abban az esetben tarthatnak telkeket, ha az apátnak és a konventnek szolgálnak és engedelmeskednek, s csak azok mentesek a census és a szolgálatok alól, akiket az apát és a konvent mentesített. Az ezt megtagadókat az apát és a konvent kérésére a m.-i c. v. helyettesei a m.-beliekkel együtt elfogják, királyi bíróság elé állítják, és a szabad örökbirtokot az apátnak és a konventnek visszaadják. Az ellenszegülőknek a monostor Kerch, Cruz, Messendorf, Miklósfalva, Apátfalva, Szentmihályhegy, Feldwar, Colonia, Honrabah és Oláh Kerch falvaiban v. birtokain levő ingóságai közül a kétharmad rész az apáté és a konventé, egyharmad a m.-i c.-é legyen, s e c. és helyettesei mindenben védjék amonostorjogaités szabadságait. A királyi alkancellár óvakodjék, nehogy bárki is a monostor jogai és privilégiumai ellenében oklevelet nyerjen. Ha ez mégis megtörténne, az ilyen oklevél érvénytelen. A monostor birtokainak népei oly módon járulnak hozzá a m.-beliek által évente a királynak fizetendő 500 M.-hoz, hogy a m.-beliek szabadsága szerint részesülhetnek az elhagyott birtokokban és határokban, valamint egész Szeben provincia haszonvételeiben. A monostor népei segítsék a provincia communitas-át minden viszontagság közepette, de a pártviszályoktól tartsák távol magukat. A monostor személyeit senki ne zaklassa, aki ezt megteszi, a m.-i c. elé kerüljön. Aki e személyek ellen erőszakot követ el, a c. súlyosan büntesse meg. Ha pedig a m.-i c., helyettesei v. a m.-beliek a monostor szorult helyzetében és ügyeiben az apát és a konvent kérése ellenére hanyagok és a jelen királyi parancs iránt engedetlenek lennének, az apát és a konvent tájékoztassa erről az uralkodót, hogy azok méltó