Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

E.: Dl. 82 816. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. A. 48.) Hátoldalán azonos kéz írásával: Pro magistro, természetes színű, kerek zárópecsét nyoma, bevágásai. K: Z. I. 190. (1320 körüli kelettel). 79. (1318.) márc. 22. Oros Dausa mr. azon bírságot, amellyel Mihály fia István mr. neki Zunga (dict.) Péter és Vrdug (dict.) András fia Simon ellenében tartozik, elengedi. D. in Wrus, f. IV. p. domin. Remin. E.: Dl. 56 659. (Kállay cs. lt. 1300. 102.) Hátoldalán azonos kéz írásával rövid tartalmi összefoglaló, zárópecsét bevágásai. K: AO. I. 462. (E-ről) (1318. márc. 22-i kelettel). R.: Kállay I. 27. (E-ről) (1318 körüli kelettel); Doc. Trans. I. 292. (AO. alapján) (1318. körüli márc. 22-i kelettel). 80. 1318. márc. 23. Károly király (Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu) Bugar (dict.) István mr. kérésére kettős pecsétjével megerősített privilégiumban átírja saját 1316. júl. 19-i nyílt oklevelét Marey vár adományozásáról, és hű szolgálataiért - megsebesült Izdench és Munuzlou várak ostromakor, ahol nemes serviens-ei vei együtt harcolt - neki adja Mare várát a hozzá tartozó falvakkal együtt. Kelt János mr. fehérvári prépost, udvari alkancellár, Kukullou-i főesp. keze által, a. d. 1318., X. Kai. Apr., országlása 18. évében. E.: Dl. 76 244. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. 5.) Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával rövid tartalmi összefoglaló; függő pecsét piros sodrata. K.: Z. I. 159-161. (E-ről). (Az átírt oklevelet 1. Anjou-okit. IV. 304. szám.) R.: Doc. Trans. I. 293. (Z. alapján). 81. 1318. márc. 23. Temesvár Lampert mr. királyi országbíró, csanádi c. kéri az egri kápt.-t, hogy - mivel a Jazow-i prépost és konvent (1317. máj. 24-i v. u.) oklevele szerint Felboxa föld, birtok Oproud (dict.) István mr., c. számára történő iktatásakor Kynisy-i János fia András ellentmondott, a Jazow-i konvent kétszer (1317. jún. 7. e. és 1317. nov. 17. e.) megidézte őt a király elé, [Lampert mr.] (1317. jún. 14-i v. u. és 1317. nov. 17-i v. u.) ítéletlevelei szerint azonban András nem jelent meg, a második alkalommal bírságban elmarasztaltatott, majd harmadszor az egri kápt. (1318. márc. 15. e.) oklevele (1. 66. szám) által megidézve sem jött el, végül azonban az egri