Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

926. 1320. (nov. 8. v. u.) Lampert mr. királyi országbíró, csanádi c. 1320. évi (a. d. 1320.) oklevele szerint Dénes fia Tamás mr. Beregh-i és Wgacha-i c. a váradi kápt. idéző oklevelével (1. 923. szám) az országbíró elé nov. 8-ra (oct. fe. 00. SS.) perbe idézte Kemer-i Deseu-t, s e napon Tamás mr. bemutatta Deseu mr. ellenében - akit a várad-előhegyi Szt. István első vértanú konvent megbízó oklevelével serviens-e, László képviselt - Lampert mr. oklevelét (1. 516. szám). A fizetések elmaradása miatt Deseu-nek 240 M.-t kell fizetnie, de mivel erre László, Deseu ügyvédje nem vállalt határidőt, az országbíró a bíróságban együtt ülő nemesekkel akként döntött, hogy dec. 6-án a 2 királyi ember - Tivadar clericus és Mihály fia Miklós - egyike a váradi kápt. tanúságtétele mellett vezesse be Tamás mr.-t Deseu Kemur birtokába, de [1321.] febr. 9-ig Deseu visszaválthatja, ellenkező esetben Deseu ezen és más birtokaiból 240 M. értékűt iktasson Tamás mr.-nek. Tá.: Szécsényi Tamás országbíró, 1353. ápr. 26. SUA. Jászói konvent o. lt. Acta ab a. 3. 19. (Df. 251 725.) 927. 1320. nov. 12. Székesfehérvár Tamás esztergomi érsek, László testvér kalocsai érsek, királyi udvari kancellár, János nyitrai püspök, örökös nyitrai c., Benedek csanádi püspök, István veszprémi püspök, örökös veszprémi c., királynéi udvari kancellár, György szerémi, Miklós győri, László pécsi, Johanka váradi és Péter boszniai püspök, amikor az ország nemeseivel együtt nov. 8-án (in oct. OO. SS.) az ország congregacio-ján Székesfehérvárott voltak, Márk c. fehérvári bíró, az esküdtek és az összes polgár bemutatták [IV.] Béla király (H) privilégiumát szabadságukról, hogy ti. egész Mo.-on mentesek a vám fizetése alól. Az oklevéladók az ország összes, velük együtt ülésező nemesével együtt kinyilvánítják, hogy sem báró, sem váraagy, sem nemes, egyáltalán senki ne merészeljen tőlük vámot szedni, aki ezt mégis megtenné, közösítessék ki, továbbá veszítse el minden javát, összes birtokát. D. loco supradicto, in crastino festi vitatis B. Martini conf., a. d. 1320. Á.. F. és Károly, Fejér vm. szerint: Szapolyai István nádor, 1495 v. 1496. E-je 2 függő pecséttel megerősített privilégiális oklevél volt. K.: F. VIII. 7. 126-127. (Gyurikovich György gyűjteményéből A-ról); Károly, Fejér vm. II. 619-620. (Á-ról) (1320. nov. 14-i kelettel). (IV. Béla király 1237. máj. 6-i oklevelét 1. Reg. Arp. 619. szám.) R.: Str. II. 785. (F. alapján); Doc. Trans. I. 372. (Str. alapján).