Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

E.: Esztergomi kápt. m. lt. 24. 2. 2. A. (Df. 236 296.) Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló; függő pecsétje elveszett. Má.: Reg. Slov. szerint: Uo. (18. sz.-i). K.: Str. II. 778-780. (E-ről). R.: Reg. Slov. II. 257. (E-ről). 869. 1320. júi 28. Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu) az eléje járuló Loprechzaza-i hospes-ei kérésére kettős pecsétjével megerősített privilégiumban érvényesíti és megerősíti szabadságukról szóló saját, 1320. máj. 6-i nyílt oklevelét (1. 774. szám). Kelt János mr. fehérvári prépost, udvari alkancellár, Kukullew-i főesp. keze által, a. d. 1320., V. Kai. Aug., országlása 20. évében. A. A.: Mária királyné, 1524. márc. 16. > a gyulafehérvári kápt. levéltárosai, 1643. máj. 20. Dl. 314. (NRA. 744. 2.) (18. sz.-i Má-ban). K: 870. (1320. aug. 1. e.) A [pécs-]váradi konvent Wzd-i István fiait: Jánost és Herbordus-t aug. 1-jére (in oct. B. Jacobi ap.) megidézi Bugar (dict.) István mr. és Guna ellenében az országbíró elé. Emi.: a 875. számú oklevélben. K.: Z. I. 186. 871. 1320. aug. 1. Temesvár Lampert mr., Károly király (H) országbírája, csanádi c. előtt Mark Bulyen-i nemes, fia János és Dala fia Miklós bemutatták a titeli kápt. oklevelét (1. 810. szám), amelyben az országbírónak kápt.-hoz szóló, ott átírt, 1320. jún. 13-i oklevele (1. 809. szám) található, s ennek alapján az országbíró az azokban említett birtokokat Márknak, Jánosnak és Miklósnak ítéli, Lőrincre örök hallgatást parancsol. Erről függő pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Themuswar, in oct. B. Jacobi ap., a. d. 1320. A. Á.: Károly király, 1321. febr. 26. AH. Draskovich cs. lt. Arch. maius 12. 10. (Df. 283 668.) Sérült. Az oklevél közepén a Fk-en egy rövid függőleges csíkban a fényképezés hibájából a szöveg hiányos. E-je privilegiális oklevél volt.