Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

E.: Dl. 2006. (NRA. 41. 89.) Hátoldalán egykorú kéz írásával tartalmi összefoglaló, kerek zárópecsét nyoma, bevágásai. K.: AO. I. 572-573. R.: Bgl. III. 128. 1320. júL 21. L. 1320. júl. 20-i kelettel a 862. szám alatt. 865. 1320. júl 24. A budai kápt. 1320. júl. 24-i (in vig. B. Jacobi ap., a. d. 1320.) oklevele szerint előtte a testvérét, Pétert is képviselő Kaluz-i Sebestyén fia Jakab azon részüket, amelyet örökség jogán birtokoltak Pomaz földben, 2 ezüst M.-ért zálogba adja a személyesen megjelent Pomaz-i Peturke fia Mihály c.-nek, azt ő, testvére v. nemzetségéből való közelebbi rokon válthatja vissza, a zálog ideje alatt Mihály c. a földrész hasznait élvezi. Tá.: Druget Vilmos nádor, 1340. máj. 8. Dl. 3285. (NRA. 1536. 44.) K.:R.: Bakács, Pest megye 123. 866.1320. júl 24. Temesvár Lampert mr., Károly király (H) országbírája, csanádi c. előtt 1320. júl. 15-én András fia János sok oklevelet mutatott be: a hévízi Szt. Háromság keresztes konvent idéző oklevelét (1317. nov. 25. e.), saját oklevelét (1317. dec. 3-i v. u. kelettel), továbbá a hévízi Szt. Háromság-egyház keresztes konventjének 4 idéző oklevelét (1318. febr. 13. e., 1. 30. szám; 1318. jún. 26. e., 1. 170. szám; 1318. dec. 22. e„ 1. 337. szám; 1319. jan. 13. e„ 1. 368. szám), ezen napokon János mindig megjelent az országbíró előtt, a megidézettek viszont rendre nem, amiért az országbíró minden egyes határnap elmulasztása után bírságban marasztalta el őket, amint erről a határnapokon kibocsátott országbírói oklevelek (1. 31., 172., 338. és 370. szám) szólnak. Bemutatott továbbá János 2 birtokba iktató oklevelet - miután az ellenében megidézett László és Tamás ötödször, György, Demeter, István, István, Job, Pál, János és Zanyo negyedszer nem jelentek meg -, ti. a hévízi Szt. Keresztegyház konventjének az országbíró oklevelét (1. 461. szám) magában foglaló 1319. máj. 22-i oklevelét (1. 462. szám); az országbíró máj. 29-re ismét megidézte János ellenében Lászlóékat, de azok megint nem jelentek meg, János hiába várt rájuk, amint erről az országbíró (1319. máj. 29-i v. u.) oklevele beszámol (1. 468. szám), majd az országbíró írt az óbudai Szt. Péter-egyház kápt.-jának (1. 469. szám), utasítva azt arra, hogy Hugya birtokba vezesse be