Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

képviseletében azon károk fejében, amelyeket az esztergomi szentegyháznak és Tamás esztergomi érseknek, örökös esztergomi c.-nek - az érsek és a kápt. nevében megbízólevéllel Miklós mr. nvitrai főesp., érseki kancellár, továbbá János és Pál esztergomi kanonokok jelentek meg - okozott kiváltképpen a Hont m.-i Kemenche birtok jogtalan megtartóztatásával - amely néhai testvérei, István c. fiai: László, János és Miklós által az esztergomi egyház és Lodomér volt érsek sérelmére elkövetett mérhetetlen károk, királyi bíróságok által kimondott ítéletek semmibe vétele, fizetési határidők többszöri elmulasztása következtében [III.] András király (H) néhai alországbírája, Marcellus c. ítélete révén az esztergomi egyház és érsekség tulajdonába került, amint ezt e bíró privilegiális oklevele és [III.] András király megerősítő privilegiális oklevele bizonyítják, amelyeket az érsek képviselői most felolvastak -, e Kemenche birtokot visszaadja az esztergomi érsekségnek, beleértve saját és fiai részét is, amiért képviselők 50 bécsi dénár M.-t fizetnek Matha-nak, aki a maga és fiai nevében lemond minden jogáról Kemenche birtokot illetően, s a teljes joghatóságot az esztergomi egyházra és érsekségre ruházza át, irányukban szavatosságot vállal, míg az érsek és a kápt. képviselői felmenük Matha-t és fiait a károkozással kapcsolatos minden kötelezettségük alól. Matha érvényesnek ismeri el a[z alországjbíró privilegiális oklevelét és azt megerősítő királyi oklevelet, amelyeket felolvastak. Erről a mr. és a konvent autentikus pecsétjük felfüggesztésével megerősített oklevelet adnak ki. D. f. IV. prox. an. fe. Inv. S. Crucis, a. d. 1319. A. E.: 1. EPL. Arch. saec. Acta Radicalia I. 15. (Df. 248 324.) Alul chirographált, hátoldalán azonos és 15. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló; függő pecsétje elveszett. 2. Uo. I. 16. (Df. 248 325.) Felül chirographált, hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló; függő pecsétje elveszett. K: F. VIII. 2. 228-233. (E-ről Hevenesi alapján); Str. II. 756-759. (E 1-ről). (Marcellus alországbíró 1293. febr. 25-i privilegiális oklevelét 1. uo. 342-344., III. András 1293. márc. 11 —i megerősítését 1. Reg. Arp. 3907. szám.) R.: Bakács, Pestmegye 121.; Reg. Slov. II. 213. (mindkettő E 1-2-ről). 446. 1319. máj. 2. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja jelenti Károly királynak (H), hogy itt átírt parancslevelének (1. 417. szám) megfelelően Péter [!] királyi ember társaságában kiküldte Pál karpapot tanúságtételre, aki visszatérve elmondta: jelenlétében Petew királyi ember megidézte Mihályt, Imrét, Fabianus-t, Miklóst és Pétert Sengurg-hoz tartozó birtokaikon Chana, Gergely, Pál és Chank ellenében a király elé jún. 3-ra. D. in crastino Philippi et Jacobi ap., a. d. 1319. E.: F. szerint: Nagy Gábor gyűjteménye. Hátoldalán tartalmi összefoglaló; pecsétje elveszett. K: F. VIII. 6. 44-^45.