Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

R.: Fr. Raőki, Starine XIII. 226. (Lucius jegyzetei alapján). 130. 1315. júl. 31. Brünn János király (Bo, P), fájlalván a Moraua melletti Redis város polgárait ért károkat s a várost sújtó sanyargattatásokat, amelyeket a szomszédos ellenség okozott, a polgároknak a census és a steure fizetése alól 6 évi mentességet ad. D. Brunae, II. Kai. Aug., a. d. 1315., országlása 5. évében. E.: CD. Mor. szerint: Uherské Hradisté város lt. K.: CD. Mor. VI. 69. (E-ről). R.: Böhmer 390.; Reg. Boh. Mor. III. 109. (CD. Mor. alapján). 131. 1315. aug. 1. Lippa Károly király (V) Tamás esztergomi érsek hű szolgálataiért — amikor még kisebb renden szolgált, Károly pedig Apulia-ban gyermekeskedett, az Apostoli Szentszéknél és az ország báróinál gondoskodott Károly Mo.-ra jöveteléről, amikor pedig ez megtörtént, s az ország csaknem összes bárója v. azok nagyobb része megtagadta, hogy Károlyt természetes uraként ismerje el, követségekben és más szolgálatokban mutatta ki hűségét, majd érsekké válását követően még hathatósabban fejtette ki tevékenységét Károly kormányzásának előmozdítása érdekében, Károly ellenfeleivel szemben egyházi fenyítéket használt, mire azok óriási károkat okozva az esztergomi szentegyházat, a magyar egyházak anyját végveszélybe sodorták, de ezek sem tántorították el Tamást Károly ügyétől, összehívta az összes prelatus-t, suífraganeus-ait, a hű bárókat először Gentilis Hegyi Szt. Mártonról címzett bíborospap, szentszéki de latere követ idejében, amikor Szt. István király koronáját, amellyel a magyar nép szokása szerint a királyokat (V) szokták koronázni, hűtlenek illetéktelenül elragadták, Károly számára készült új koronával, amelyet a követ megáldott, Tamás Károlyt megkoronázta, s bár a koronázás e módja megfelelő volt, de a magyar nép véleményének eleget téve és elhárítva a botrányt, az érsek gondoskodása révén visszaszerzett szent koronával a megfelelő helyen, Székesfehérvárott Tamás újra koronázta Károlyt — és mert régi szokás, hogy a királyok koronázásukkor az esztergomi egyházat, akinek főpapjától koronájukat elnyerik, megadományozzák, Tamás érseknek és általa az esztergomi egyháznak adja Kamarun királyi várat Komárom várossal (una cum civitate seu opido), továbbá Kamarun districtus m.-jét Imre váradi, István veszprémi, Benedek csanádi, Benedek erdélyi, László pécsi, György szerémi püspök, Beke királyi tárnokmr., Miklós erdélyi vajda, Domokos nádor és más bárók, valamint nemesek tanácsára és egyetértésével, s privilégium kiadását ígéri. D. in Lypua, in fe. ad vincula S. Petri, a. d. 1315. A. A.: az 530. számú oklevélben. E-je nyílt oklevél volt. K-: F. VIII. 2. 63—68.; Török, Mo. prímása 43—44.; Str. II. 709—711. R.: Doc. Trans. I. 238.; Reg. Slov. II. 42—43.