Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

109.1315. jún. 27. Temesvár Károly király (H) előtt Dénes fiai: Tamás és István mr.-ek, a székelyek c.-ei tiltakoznak, hogy a Zonuk m.-i örökölt Lapus földet v. birtokot aranybányával és összes tartozékával: Munusturzeg földdel, Kozarwar-ral, Vrbou-val, Bogath-tal és Mana-val László volt erdélyi vajda egészen mostanáig hatalmaskodva elfoglalva tartotta, a király hű szolgálataik miatt visszaadja nekik, s mindenkit tilt Dénes fiainak zaklatásától. D. in Temeswar, in fe. B. regis Ladislai, a. d. 1315. E.: Dl. 29 995. (Gyfvár cista com. Szatmár 2. 21.) Hátlapi pecsét bevágásai. Á.: Bánffy szerint: Erdélyi kápt., 1756. jún. 5. Bánffy cs. lt. K.: F. VIII. 1. 556—557. (E-ről Cornides alapján); Bánffy I. 42. (E-ről); Doc. Trans. I. 407. (Bánffy alapján). R.: Székely oki. I. 36. (E-ről). Román ford.: Doc. Trans. 1. 234—235. 1315. jún. 27. L. 1314. jún. 27-i kelettel az Anjou-okit. III. 774. szám alatt. 110.1315. jún. 29. Krakkónál Ulászló, egész Lengyelo. hercege Dánia, Svédo. és Norvégia királyaival, Rugia, Sclavia és Mecklenburg fejedelmeivel szövetségre lép a brandenburgi őrgrófok ellen, s mások — köztük rokona, Mo, királya — nevében is megígéri ennek megtartását. Actum et dátum apud Cracoviam, a. d. 1315., V. Cal. Jul. Az oklevélre authenticus pecsétjét helyezteti. Má.: Ríedel használta. IC: Kodeks Wielkop. 318. (Riedel alapján). 111.1315. jún. 29. Az erdélyi Szt. Mihály arch.-egyház kápt.-j a jelenti Károly királynak (H), hogy parancslevelének (1. 100. szám) megfelelően György c. királyi emberrel kiküldte János Szentmária falusi papot, aki visszatérve elmondta: a királyi ember jún. 26-án Brethonia földön elvégezte a vizsgálatot, megállapította, hogy az Tamástól, nagyapjától maradt István fia Miklósra, aki számára a földet visszaállította. D. die domin. prox. infra oct. Nat. B. Johannis Bapt., a. d. 1315.