Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)
77. (1315. máj. 13. v. e.) Tamás pap, a Dombro-i Szt. Márton-egyház plébánosa, Ágoston testvér zágrábi püspök kiküldötte írásbeli (in scriptis) jelentése bizonyos birtok hj.-áról: Glogoncha víz Saul fia Miklós határai körül, harazth fa, nir fa, eger fa, harazth fa, út, eger fa, völgy, mr fa, út, völgy, harazth fa, út, Demeter fia Miklós és Vörös Pál határai, régi út, 00. SS.[-egyház] földje, Gradech völgy, árok, út, földhatár, que dicitur hatar, erdő, harazth fa, erdő, Glogoncha víz. EmL: a 79. számú oklevélben. K.: Smiö. VIII. 389—390. 78. 1315. máj. 13. Lippa Károly [király] (H) keresztkomája, Dausa mr. kérésére hű szolgálataiért visszaadja neki Arad m.-i Panad örökölt birtokát v. falvát, amelyet László volt erdélyi vajda hatalmaskodva elfoglalt. D. in Lippwa, 3. die festivitatis Penth., a. d. 1315. Á.: Károly király, 1323. dec. 16. Dl. 1859. (NRA. 1506. 2.) E-je nyílt oklevél volt. K.: AO. I. 380.; Temes 9—10. (mindkettő Á-ról). Román ford.: Doc. Trans. I. 231—232. (AO. alapján). 79. 1315. máj. 13. Zágráb Ágoston testvér zágrábi püspök előtt Dénes fia Mixa-Mixe mr. azon birtokát, amely Saul fia Miklós, Vörös Pál fia Miklós püspöki predialis-ok és az 00. SS.-egyház földjei között fekszik, s amely csereként Rodih fia Junosk-tól került hozzá, 50 jó báni dénár M.-ért eladja Donk-nak, a püspök Iuanch-i~Iwanych-i c.-ének a főpap egyetértésével a püspöki predialis-ok condicio-ja szerint, ahonnan a püspököt a szokott adók és szolgálatok illetik meg. Ha az adót Donk c. 2 évig nem fizetné v. hűtlenségbe esne, a birtokkal kapcsolatos összes jogát veszítse el. Hj. a püspök által kiküldött Tamás pap, a Dombro-i Szt. Márton-egyház plébánosa írásbeli (in scriptis) jelentése szerint (1. 77. szám). Erről a püspök pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. Zágrábié, 3. die p. fe. Pent., a. d. 1315. E.: Smié. szerint: JAL. Függő pecsétje leszakadt. Á.: László zágrábi püspöki helytartó, 1396. febr. 5. AN. Donationalia 22. (Df. 252 354.) (A hj. szövege nélkül.) E-je privilégium volt. K.: Smiő. VIII. 388—390. (E-ről).
