Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

(1. 680. szám). A vizsgálat során minden kanonok úgy nyilatkozott, hogy a Beel-i nemesek földjétől a Fornas-i és Zemere-i nemesek birtokáig az Egur folyó egyik oldalán az egyház alapítása óta a kápt.-hoz és a kanonokhoz tartoznak, a bortizedek másik fele pedig az egész völgyben a püspököt illeti. Miután a kápt. képviselője, Simon révén, Márton püspök pedig személyesen az érsek előtt megjelent, Márton nem mondott ellent a tanúk állításainak, az érsek a palotájában vele ülő testvérekkel együtt a teljes egri völgy minden tizedét, az egri egyházmegye hegyeinek tizedét, kivéve a Macra-nak is nevezett Sombon és a Patak melletti Nogolazy tizedeit, továbbá Wyuar, Borsod, Wngh és Zerempch m.-k a fenti iratban körülírt területének, falvainak, birtokainak minden tizedét az egri kápt.-nak ítéli, Márton püspöknek örök hallgatást ír elő. Megparancsolja az ítélet közjegyző általi leírását és saját pecsétje felfüggesztésével történő megpecsételését. Ezen ítéletet az érsek hozta és hirdette ki székhelyén, a 3. órában, a. d. 1317., ind. 13., Fulgentius kánonjogi doktor, az Apostoli Szentszék nuncius-a, Panich Péter dömösi, János esztergomi prépost, László olvasó-, István éneklőkanonok, Pál komáromi, Fekete (Niger) Péter nyitrai főesp. jelenlétében. Az oklevelet az esztergomi egyházmegyei Camaron-i Simon [fia] Ábel közjegyző készítette. E.: Egri kápt. m. it. 1. 1. 1. 6. (Df. 209 904.) Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne az egri völgy tizedeire történő utalással; függő pecsét. A.: Pozsonyi kápt., é. n. (évszáma hiányzik, 17. sz.). KEML. Esztergomi kápt. o. lt. 7. 5. 1. (Df. 208 586.) (17. sz.-i Má-ban). Má.: 1—2. Egri kápt. m. lt. 1. 1. 1. 6. (Df. 209 904.) (17. és 18. sz.-i). 3. Uo. 1. 1. 1. 25. (Df. 209 922.) (18. sz.-i). K.: F. VIII. 2. 680—687. (E-ről Kaprinai kézirata alapján). R.: Str. II. 741—742. (F. alapján); Reg. Slov. II. 139. (E-ről). 679. 1317. Az aradi kápt. 1317. évi (a. d. 1317.) oklevele szerint előtte Aba nb. Lőrinc fia Miklós mr. a maga és testvérei: János, Jakab és Péter nevében Konchyan birtokot (hj.: Péter fia Egyed Bokocha birtoka, a zágrábi püspök Zalathnuk birtoka) szavatosság vállalásával odaadja Berke c. fiainak: János mr. fehérvári prépostnak, küküllei főesp.-nek, udvari alkancellárnak, Keminus c.-nek, András és Péter mr.-ek, mivel a prépost és testvérei akkor, amikor Miklós mr. néhai Herricus bán fia János fogságában volt, kiszabadulása érdekében igaz barátokként hathatósan tevékenykedtek, valamint 200 M.-ért olyan határok mellett, amilyenek mellett Gergely fia Egyed mr. birtokolta. Tá.: Nagymartom Pál országbíró, 1334. okt. 17. Dl. 2799. (Mon. Vbuda 27. 6.) E-je privilegiális oklevél volt. K.: —