Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

Tá.: Kaplai János országbíró, 1385. okt. 21. Dl. 102 379. (Batthyány cs. lt. Heimiana 747.) K: — R.: Gyárfás III. 508—509. (Tá-ról); Doc. Trans. I. 229. (Gyárfás alapján). 42. 1315. márc. 14. A csázmai kápt. 1315. márc. 14-i (a. d. 1315., f. VI. prox. an. domin. Palmarum) oklevele szerint Bogaros Pál fia Bank örökölt földje gyanánt 14 dénár M.-ért elzálogosította körülhatárolt földjét egy [Kaproncha-i] polgártársának. Tá.: Zágrábi kápt., 1371. júl. 6. > Ciliéi Hermann szlavón bán, 1423. máj. 8. AH. Kapronca (Koprivnica) v. lt. 2. 3. (Df. 267 999.) E-je nyílt oklevél volt. K: — 43. 1315. márc. 20. Márton prépost és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú[-egyház] konventje előtt a maga és testvére, László nevében megjelent Warda-i Aladár fia Perbarth Zobolch m.-i Monoros birtokát cserébe odaadja a Duge-i nemeseknek — a jelen levő Ysip fia Itemerius-nak, Chemeu fia Domokosnak, Yob fia Egyednek, testvérének, Luka-nak, Péter fia Jánosnak, testvérének, Jakabnak, Lőrinc fia Pálnak — azok Kis (Minor) Ayk földjéért, e nemesek közül rokonuk, Leuka fia István maradt ki. D. in Cena d., a. eiusdem 1315. E.: Dl. 76 236. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. B. 19.) Pergamen beíuző szalagra nyomott, kerek, természetes színű háti api pecsét nyoma. A.: Péter prépost és a várad-előhegyi monostor konventje, 1327. márc. 6. Dl. 86 984. (Hg. Esterházy cs. lt. 47. P. 3.) Sérült. K:Z. I. 150. (E-ről). R.: Doc. Trans. I. 229. (Z. alapján). 44. 1315. márc. 26. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja előtt János c., Botyz testvére, aki magát és összes testvérét képviseli, bevallja, hogy a szintén jelen levő Gvylnycz-i Petoldus-nak adják a Gvylnycz folyó feletti Vagundruzul falujuk soltészságát a néhai Botyz itt átírt, 1290. évi oklevelében foglalt szabadságok szerint. János c. és testvérei az itteni népeknek a 20 év felett még 4 évnyi mentességet biztosítanak, s ezt követően a falu minden jövedelmének haszonvételéből hatod részt Petoldus soltésznak adnak. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. f. IV. prox. p. fe. Passce d., a. eiusdem 1315. A