Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

K.: Érdy J„ MTT. IV. 9.; Lipt. Reg. 27.; Horváth S„ TT. 1902. 25. (mindhárom Tá-ról). R.: Horváth S„ TT. 1904. 252.; Reg. Slov. II. 113. (mindkettő Tá-ról). 556. 1317. aug. 23. Esztergom Tamás esztergomi érsek, örökös esztergomi c., Theophilus prépost és az esztergomi kápt. előtt János, a passaui egyházmegyei Au.-i Szt. Kereszt-monostor apátja és azon hely konventje nevében a ciszterci rendi Herricus testvér bemutatták néhai Lodomér esztergomi érsek 1297. jún. 16-i privilegiális oklevelét Bracchan és Turdaskeddi birtokok cseréjéről, amelyet átírnak, a cseréhez beleegyezésüket adják, s azt érvényesítik. Az apát és a konvent, ill. a pozsonyi polgárok közti pert a fogott bírák ítélete szerint lezárván, újabb pert megelőzvén, Baracchan határait ekként állapítják meg: Duna, fa, que in wlgari Teutonico dicitur assp, Paracchan határai, Phaffundorf falu, via Frettendorfariorum, halom, Parachan, Sendorf falu, halmok, Duerunferenich, Bechinuernik, a Lao-ban levő kő, út Nagyszombatba (Tyrnavia), út Szentgyörgy felé, a Weynarun-iak folyópartja, amely part dicitur in Teutonico Weynaherpah, via (dict.) Mittirweg, fossatum (dict.) Solgrabun, Aurspah, halmok, Domik, Baynarn v. Parachan, Dornik, Luensnich, Phaffundorf, Duna, assp fa a Duna mellett. A határokat a testvérek kedvééit többnyire in wlgari Teutonico adták meg, mivel azon részeken sok a német, hogy könnyebben azonosíthassák azokat. Sem a pozsonyi polgárok, se mások ne zavarják többé a testvéreket Parachan birtok határain belül. Erről az érsek és a kápt. pecsétjükkel megerősített oklevelet adnak ki. D. Strigonii, invig. B. Bartholomei ap., a. d. 1317. E.: AM. Bratislavy. Pozsony v. lt. 35. (Df. 238 659.) Hátoldalán egykorú kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Weinam névalak; 2 függő pecsét, az egyik a kápt.-é, a másik az érseké. A.: az 588. számú oklevélben. K.: AO. I. 437—439. (E-ről). (Az átírt oklevelet 1. HO. VII. 261—262.) R.: Str. II. 735—736. (AO. alapján); AMB. Inventár 13.; Reg. Slov. II. 113. (mindkettő E-ről). 557. (1317. aug. 27. e.) Lampert mr. királyi országbíró oklevele szerint László fia László Janusi-i nemesnek, ill. Zoltán (dict.) Péternek a Szerém m.-i Hethen birtokról szóló privilégiumaikat v. okleveleiket aug. 27-én (in oct. B. regis Stephani) előtte be kell mutatniuk, hogy kiderüljön, melyiküké a birtok. Emi.: az 558. számú oklevélben. K.: AO. I. 439.