Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

E.: Dl. 29 664. (Gyfvár cista com. Máramaros 5. 11.) Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával: Laapad, pergamen befűző szalagra nyomott kerek hátlapi pecsét nyoma. K.: — 390. 1317. jan. 18. A pozsonyi kápt. előtt Hydegheet-Hydegheeth falusi György fia Jakab az e falu határai között levő, örökségként tartott birtoka felét 30 dénár M.-ért eladja rokonának, az ugyanoda való Locur fia Jánosnak nemzetségbelijei, a szintén jelen levő Máté, Folkus, Fylteu, Pál, Gergely, Jakab és Sebestyén beleegyezésével, a maradék részt pedig a feloldhatatlan rokonság jogcímén halála után adja neki, s e részből János köteles rendezni felesége hozományát. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in fe. B. Prisce virg., a. d. 1317. E.: SÚA. Pozsonyi kápt. o. lt. 14. 8. 4. (Df. 226 668.) Alul chirographált; függő pecsétje elveszett. K.: Str. II. 728. (E-ről). R.: WertnerM., T. 1908. 186. (Str. alapján); Reg. Slov. II. 85. (E-ről). 391. (1317. jan. 20. e.) János velencei dogé kéri Jánost, egész Sclavonia bánját, írja meg neki, mennyi pénz illeti meg. Emi.: a 393. számú oklevélben. K: Ljubic I. 294.; Wenzel, Dipl. Emi. I. 208. 392. 1317. jan. 20. A Szt. Irineus-egyház kápt.-ja előtt Móric fia Balázs fiaival: Bertalannal és Jánossal fiatalabb fia, Mihály nevében a Balázs leánya, azaz a fiúk testvére, Bagy iránti szeretetből Scenthmichal örökölt birtokukat, ahol Szt. Mihály tiszteletére szentelt templom van, odaadják a házassági szerződéskor Bagy férjének, Gyletus fia Jánosnak azzal a feltétellel, hogy amennyiben az úrasszony örökös nélkül halna meg, a birtok újra őket illesse. Erről a kápt. autentikus pecsétjével megerősített chirographált privilegiális oklevelet ad ki. D. in fe. BB. Fabiani et Sebastiani mart., a. d. 1317., Vy[da] lévén a [préjpost, Dem[eter] az éneklő-, János az őrkanonok. E.: KEML. Esztergomi kápt. o. lt. 49. 1. 5. 1. (Df. 208 486.) Hiányos. Felül chirographált, hátoldalán egykorú kéz írásával: Super possessione Sentmihal in comitatu Bachiensi; függő pecsét. K: Str. II. 729.