Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. III. 1311-1314. (Budapest–Szeged, 1994.)

12. Á 10 > V. László király, 1453. febr. 6. Uo. 1575. (Df. 240 204.) Tá.: 1. Á 1 > Zámbó Miklós tárnokmr., 1383. jún. 1. Uo. 408. (Df. 239 035.) 2. Á 12 > Mátyás király, 1464. máj. 27. Uo. 1862. (Df. 240 491.) 3. Tá 2 > II. Ulászló király, 1498. júl. 14. Uo. 2198. (Df. 240 822.) 4. Reg. Slov. szerint: Pozsony v. privilégiumainak registruma. Uo. 4181. Reg.: Dl. 44 815. (Múz. Ta.) (15. sz.-i). Német nyelvű. K.: F. X. 7. 762-763. (Á 8-ról). (III. András privilégiumát I. Reg. Arp. 3837. szám.) R.: Str. II. 692. (F. alapján); AMB. Inventár 13.; Reg. Slov. I. 491.; Juck 84—85. (mindhárom E-ről). 645. (1313.) [Károly király] az erdélyi kápt. kérésére privilegiális oklevélben átírja és érvényesíti [III.] András [király] 1293. |nov. 7-i] privilegiális oklevelét, amely Er[délybe történt] első bemenetelekor az esztergomi [érsek] és néhai Vince volt kalocsai érsek [Kelt| János [mr.] fehérvári prépost, udvari alkancellár, Kukullu-i főesp. [keze által], [országlása| 13. évében. A. E.: Ba. Erdélyi kápt. lt. 1. 32. (Beke 8. 1024.) (Df. 277 208.) Az oklevél bal fele hiányzik, hátoldalán azonos kéz írásával: Super collacione sexaginta ma K.: —. (Az átírt oklevelet 1. Reg. Arp. 3950. szám.) Román ford.: Doc. Trans. I. 206-207. 646. 1313. A bácsi kápt. 1313. évi (sub. a. d. 1313.) oklevele szerint a Saar földet v. birtokot, amely őt [Jánost] örökség jogán illeti meg, Doruzlou-ban Mihály fia Tamás azon határok mellett, ahogyan [János] apja, Lőrinc tartotta, visszaadta, azt állítva, hogy Saar birtokban Pálnak is van része, ám Pál kijelenti, hogy Saar földön v. birtokban nem tulajdonos, s amit tőle János zálog címén elidegenített, nem Saar, hanem Doruz [!] birtokához tartozik. Tá.: Gilétfi Miklós nádor, 1350. okt. 18. Dl. 4162. (NRA. 1509. 12.) K.: -