Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. III. 1311-1314. (Budapest–Szeged, 1994.)

8. 1311. febr. 3. Károly király (H, Da, C. Ra, Se, G, L, Cu, Bu) előtt Vince kalocsai érsek, királyi udvari kancellár és Lőrinc mr. bácsi prépost elmondták, hogy bár Szt. István király ideje és a bácsi egyház alapítása óta az egyház jobbágyai és népei mentesek a bárók által szedett victualia-tól, de most a háború ürügyén a bárók tőlük is megkísérlik a victualia és a descensus behajtását, és néhányan be is szedik, s bár az ország kapuinál, a városokban és a piacokon ugyancsak mentességet élveznek a vám fizetése alól, most bizonyos vásárokon mégis vámot kell fizetniük az egyház jobbágyainak és népeinek. A király abban a kiváltságban részesíti a bácsi egyház népeit v. jobbágyait, hogy victualia-t a királyon, a királynén és a király fiain kívül egyetlen bárónak, így a bánnak és a királyi tárnokmr.-nek se fizessenek, s a kalocsai egyház népeinek mintájára — mivel a kalocsai és a bácsi egyházak egynek számítanak — igazságszolgáltatási szabadsággal látja el őket, csak a bácsi kápt. és az érsek járhat el különböző ügyeikben, végül a király hivatalvesztés büntetése alatt megtiltja a báróknak — nádoroknak, bánoknak, tárnokmr.-eknek, megyei c.-eknek —, hogy a bácsi egyház bármiféle jogállású népein, legyenek akár hospes-ek v. condicionarius-ok, megszálljanak, tőlük victualia-t hajtsanak be és ügyeikben igazságot szolgáltassanak. Erről kettős pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt [János] mr. fehérvári prépost, Kukullew-i főesp., udvari alkancellár keze által, a. d. 1311., III. Non. Febr. A. Á.: HO. szerint: Károly király, 1323. júl. 23. > kői kápt., 1340. okt. 13. Győri kápt. o. lt. Hiányos. K.: HO. IV. 119-121. 9. 1311. febr. 3. Pozsony Gentilis testvér Hegyi Szt. Mártonról címzett bíborospap, szentszéki követ értesíti a pozsonyi Szt. Klára-monostor apátnőjét és konventjét, hogy — bár bizonyos egyházak prelatus-ai, rector-ai, kanonokjai és azok vicarius-ai pápai kiváltságok ellenére birtokaikról és javaik után tizedet hajtanak be és zaklatják őket — kérésükre a tizedszedést tőlük bárki számára megtiltja, s az ellenük bárki által kihirdetett egyházi fenyítékeket (interdictum, felfüggesztés, kiközösítés) érvényteleníti. D. Posonii, III. Non. Febr., V. Kelemen pápa pápasága 6. évében. E.: Dl. 1745. (Mon. Poson. 45. 2.) A plicán egykori kéz írásával: a S. cor., ill. Alb., a plica alatt: VIII. Alb.; vörös-sárga zsinóron vörös színű ép függő pecsét.