Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. III. 1311-1314. (Budapest–Szeged, 1994.)

együtt, amit ő megtagadott. D. Posonii, V. f. prox. an. fe. B. Georgii mart., a. d. 1312. E.: Ba. Erdélyi kápt. lt. 1. 62. (Beke 1. 65.) (Df. 277 238.) Hátoldalán pecsét nyoma. K.: Doc. Trans. I. 396-397. Román ford.: uo. 200—201. 273. 1312. ápr. 22. A pozsonyi kápt. János kérésére, aki urát, nagymartom Simon c. fia Pál mr.t képviselte, pecsétjével megerősített privilegiális oklevélben átírja a győri kápt. 1312. febr. 22-i privilegiális oklevelét (1. 236. szám), amely 3 oklevél szövegét tartalmazza bizonyos birtokok elzálogosításáról. D. sabb. prox. an. fe. B. Georgii mart., a. d. 1312. E.: Dl. 1498. (NRA. 1588. 17.) Hátoldalán középkori kéz írásával: Hoflein; lilasárga zsinóron kerek, ép függő pecsét. Má.: Bgl. szerint: HHStA. (18. sz.-i). K.: F. VIII. 1. 472-473. (E-ről). R.: Ortvay, Pozsony III. 300. (F. alapján); Bgl. III. 57. (E-ről); Reg. Slov. I. 423. (F. alapján). 274. 1312. ápr. 24. Pousa prépost és a veszprémi kápt. előtt Tót (Sclavus) Iwan fia Péter, a veszprémi kápt. egykori peremartoni (Premartinum) jobbágya — a szintén megjelent Beren-i Saul fia Péter, György fia Gurgus és Seraphim fia Kyriztes beleegyezésével — sok év óta műveletlen vásárolt szőlejét (hj.: Maka fia Salamon, Vicha fia András, Donk fia István szőlei, a Peremarton területén levő szántóföldek) 4 bécsi széles dénár pensáért eladja Egyed mr. veszprémi kanonoknak, István veszprémi püspök, királynéi udvari kancellár frater-ének. D. in fe. B. Georgii mart., a. d. 1312. A.: Tamás tihanyi apát és a konvent, 1318. márc. 12. Veszprémi kápt. m. lt. Peremarton 6. (Df. 200 799.) E-je nyílt oklevél volt. K.: R.: Veszp. Reg. 35.