Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. (Budapest–Szeged, 1990.)

ELŐSZÓ Sorozatunk köteteiben mindazon levéltári források helyet kapnak jobbára regeszta formájában, amelyek 1301. január 1. és 1387. március 30. között keletkeztek, s az Anjou-kori Magyarország területére vonatkoznak. Nem vettük számításba azokat a forrásokat, amelyek az időnként Magyarországhoz tartozó dalmát tengerparti városok belső ügyeiről szólnak, valamint nem gyűjtöttük össze azokat a forrásokat sem, amelyek magyar pénzek külföldi előfordulásáról tanúskodnak. Sorozatunkat megelőzően két nagyobb vállalkozás célja volt Magyarország Anjou-kori forrásainak közzététele. Fejér György Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (F.) címmel kiadott több mint negyven kötetes okmánytárának jó néhány kötete tartalmaz korszakunkba eső forrásokat. Az Anjoukori okmánytár (AO.) hét kötete további, még napvilágot nem látott szövegeket tett közzé, igaz, csak 1359 elejéig. Célunk az volt, hogy olyan okmánytárat adjunk, amelyben helyet kap minden Anjou-kori okmány függetlenül attól, hogy már megjelent nyomtatásban vagy sem. Hogy minél teljesebb legyen okmánytárunk, teljesnek mondható kutatást folytattunk a Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteményeiben, vagyis a több mint százezer, a mohácsi csatát megelőző időből (1526) származó oklevelet tartalmazó Diplomatikai levéltárban (DL), valamint az ugyancsak ebből az időből származó, közel kilencvenezer oklevél fényképét őrző Diplomatikai fényképgyűjteményben (Df.). Képességeink