Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. (Budapest–Szeged, 1990.)

Chekey-i Pál nyitrai curialis c. előtt a megidézett Ochuz és Ibrahim, Richun-i nemesek bemutatták [IV.] László király (V) privilégiumát, amellyel igazolták [Densa] castrensis földjéhez való jogukat. D. in oct. Epif. d., a. d. 1305. E.: Fk.: Dl. 95 544. (Binyei-vétel 9.). Az időrendi mutatócédula szerint hátoldalán pecsét nyoma. K: Karácsonyi B.-Kristó Gy., AUSZ. AH. XXXVI. 10-11. (IV. László Tá-ból ismert 1275. évi oklevelét 1. Reg. Arp. 2672. szám). R.: Reg. Slov. I. 167. 696. 1305. jan. 15. (Truu) [Trauban] 1305. jan. 15-én (a. d. a Nat. 1305., ind. 3., ... die 15. Jan.), Károly lévén a király (U~V), Liberius a püspök, Briberium-i Pál a c. és Pescum-i Andalo a kapitány, megegyezés születik a püspöki népek igazságszolgáltatása ügyében a püspök és a traui commune között. Kelt a püspök palotájában megnevezettek jelenlétében. E.: K.: F. VIII. 6. 8-10.; Smic. VIII. 94-95. (mindkettő Lucio, Trau alapján). 697. 1305. jan. 17. A budai kápt. jelenti urának, László királynak (H), hogy Tamás c. királyi alországbíró vizsgálatra felszólító oklevelére (1. 694. szám) Belud fia Bela mr. királyi emberrel együtt kiküldte Domokost, a budai egyház prebendarius-át, karpapot, akik gondos utánjárás révén megtudták, hogy a Harazth-i népek a mondott (budai Boldogságos Szűz-szigeti) apácák Toxun-i jobbágyainak hajón szállított javait és termékeit a jelzett vasárnapon (jan. 10-én) elvették, rengeteg kárt okozva nekik, s közülük a megsebesült Jánost fogolyként magukkal vitték. D. 5. die oct. Epiph. d., a. eiusdem 1305.