Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. (Budapest–Szeged, 1990.)

172. (1302) febr. 5. Déva László erdélyi vajda és Zonuk-i c. emlékezetül adja: Romanus fia Domokos a néhai keresztúri (de S. Cruce) István fiaival: Teluk-kel, Mihállyal, Andrással, Jankkal és Egyeddel, továbbá Pál fia Istvánnal és más rokonaikkal a Keresztúrhoz tartozó örökölt földjüket a Pestus-i nemesektói, Botyz c.-től, Chanadtól, Tiborétól, Lorándtól, Jánostól, Cherke-tól, Zerekch fia Pétertől, Banus fiaitól: Pétertől és Páltól, Tamás fia Jánostól, Bork fiaitól: Bálinttól és Baastól, Dóktól, Andrástól, György fia Lőrinctől, Zene fiaitól: Bálinttól és Páltól, Márton fiaitól: Páltól, Mykotól és Chobo-tól, akik vásárlás révén a föld részesei, valamint Igech fiaitól: Demetertől és Miklóstól, János fiaitól: Andrástól és Domokostól, Pestus-i soror-juk fiaitól a vajda emberei - András c. és Pál c. - jelenlétében tilalmazták, majd az ügy a vajda bírósága elé került. Itt Domokos és társai elmondták, hogy Jan fia István, azaz Theluk, Mihály, András és Egyed apja a földet egyetértésük nélkül adta el a Pestus-i nemeseknek, de ezt oklevéllel nem tudták bizonyítani. Botiz és társai ezzel szemben azt állították, hogy a földet a néhai Istvántól a tatárok utáni 4. évben vásárolták, erről az erdélyi fehérvári kápt.-tól privilégiumot nyertek, s azóta senki nem háborgatta őket a föld birtokában, privilégiumuk azonban az erdélyi föld [IV.] László kori feldúlásakor a Pestus-i Mindenszentek-egyház szekrényéből elveszett, másik privilégiumuk pedig a kápt. templomában Alardus fia Gyan révén elhamvadt, új kiváltságlevelet nem kaptak. Mindezekről a vajda Botiz c. és társai számára márc. 14-én leteendő esküt ír elő. D. in Dewa, II. f. prox. p. fe. Purif. B. virg. Á.: a 198. számú oklevélben. K.: Sólyom-Fekete F., Hunyadm. Evk. I. 65 - 66. Román forcL: Doc. Trans. I. 13-15. 173. 1302 febr. 9. [A nyitrai kápt.] 1302. febr. 9-i (in a. d. 1302., in oct. Purif. B. Marié virg.) oklevele szerint Barleus és Irizlaus, Dyuek-i nemesek tiltakoznak amiatt, hogy István fia István kővárukat és birtokaikat Máté nádor által leromboltatta, őket birtokaikból kizárta, s az Istvánnal az okozott károk ügyében létrejött megállapodást nem önként, hanem kényszer hatása alatt kötötték.