Tasnádi Nagy Gyula: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VII. (1358. jan. 1.–1359. márcz. 31.) (Budapest, 1920.)

A jelenvaló hetedik kötet anyagát általában ugyanazon levéltári forrásokból merítettük, melyek az előző kötetek közleményeit szolgáltatják. Az itt közölt oklevelek az Országos Levéltár diplomatikai osztályából, hozzávéve a Osicsery, Olgyay és Újhelyi családok lététéit, a M. N. Muzeumnak időközben a Rumy-levéltárral s a Szendrei- és Véghely-féle gazdag gyűjteményekkel gyarapodott u. n. törzsanyagából, a b. Balassa, Becsky, Berzeviczy, gr. Bethlen, Dessewffy (margonyai ág), gr. Forgách, Görgey, Hanvay, Justh, Kállay, Kapy, Kisfaludy (ifj. és id. ág), Kubinyi (kóvári ág), Motesiczky, Meduyánszky, Ocskay, Sibrik, Sombory, Sóvári Soós, Tliály, Tihanyi és Yáradi Török családi letétekből, továbbá a M. Tud. Akadémia és a budapesti m. kir. tudomány-egyetemi könyvtár oklevélgyűjteményeiből kerültek kötetünkbe; ezeken kívül Nagy Imre szerkesztői hagyatékában Sopron vármegye levéltárából, a pannonhalmi rendi levéltárból, a gr. Festeticsek keszthelyi, gr. Erdődyek galgóczi, b. üévayak stiavnicskai (kisselmeczi), gr. Telekiek gyömrői levéltárából, Kemény Imre szombathelyi leveles ládájából s a Bározay- és Yay-levéltárból származó másolatokat is vettünk át, melyeket — a mennyiben felhasználhatók voltak — közleményeink sorába iktattunk. Gondot fordítottunk arra, hogy a későbbi keletű oklevelekben előforduló transsumptumok és kivonatok keltök szerint szintén helyet foglaljanak a sorozatban. E czélból a föntebb felsorolt gyűjteményeket — kivéve az Országos Levéltár diplomatikai osztályát, melynek czédula-katalogusa e fáradságtól