Tasnádi Nagy Gyula: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VII. (1358. jan. 1.–1359. márcz. 31.) (Budapest, 1920.)

nobis; et universas literas processus causarum declarantes, quovismodo usque diem datarum presentium contra invicem emanatas et confectas, cassatas reliquerunt atque vanas. Dátum in Wysegrad, feria quinta proxima ante dominicam Letare, anno Domini M° CCC° L

m

o nono. Kívül: Pro Demetrio filio Elie de Perechke, contra St-ephanum filium Petri de Athya, super metali distinctione et remissione possessionis Perechke vocate, presente testimonio capituli Wesprimiensis in quindenis decisionis cause ipsius Stephani contra Georgium filium Ectoris habite fiendis, memorialis. Er. papíron, zárlatán a királyi közép-pecséttel, melynek pólyákkal és liliomokkal hasított czímerpaizsa még ép, s köriratából: S • LOD[ovici d]EI • GRACIA • REGIS • HVNGARIE + csak néhány betű van letöredezve. N. Muz. Véghely-gyüjt. — A pecsét rajzát közölte b. Nyáry Albert : A heraldika vezérfonala, 20G. I. 1359. márcz. 28. 335. 1359. márcz. 28. A váradi káptalan előtt Szaniszlai György fia Mihály, Kidéi Tiba fiait leidéi részbirtokuk elidegenítésétől szomszédság jogán tiltja, Nos capitulum ecclesie Waradiensis damus pro memória, quod Blasius filius Laurentii de Gath vice et nomine Michaelis filii Georgii de Zanizlo ad nostram accedens presentiam, per modum protestationis nobis significare curavit, quod Petrus et Johannes filii Tyba de Kyde possessionariam portionem ipsorum in eadem possessione Kyde habitam, manibus alienis perpetuare niterentur; que tamen possessio ad emendum vei quovismodo recipiendum, ratione contigue vicinitatis ipsi Michaeli filio Georgii magis quam aliis attineret. Unde facta huiusmodi protestatione, predictos filios Tyba a venditione, impignoratione aut quavismodaalienatione predicte possessionarie portionis ipsorum Kyde, universosque et quoslibet alios, specialiter Simonem magnum de Bogus, ab emptione et pro így; nem tollhiba quovismodo helyett, hanem érdekes példája a merész latin szócsinálásnak. Anjoukori Okmánytár, VII. köt. 41