Tasnádi Nagy Gyula: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VII. (1358. jan. 1.–1359. márcz. 31.) (Budapest, 1920.)

et verbali affirmatione ipsius magistri Nicolai coram nobis facta de premissis certitudinaliter edocti, de beneplacita et consentanea voluntate serenissime principisse domine Elisabet regine, genitricis nostre karissime, ac prelatorum et baronum nostrorum consilio prematuro, acceptamus, approbamus, ratificamus, et pro eisdem fratribus heremitis ex certa scientia regia auctoritate perpetue coníirmamus, presentis privilegii nostri patrocinio mediante. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes eisdem concessimus literas nostras privilegiales, pendentis et authentici sigilli nostri duplicis munimine roboratas. Dátum per manus venerabilis in Christo patris domini Nicolai dei et apostolica gratia archiepiscopi ecclesie Colocensis, aule nostre cancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno Domini Millesimo CCC° quinquagesimo octavo, pridie idus mensis Februarii, regni autem nostri anno decimo septimo.*) Venerabilibus in Christo patribus et dominis Nicolao Strigoniensi, locique eiusdem comite perpetuo, Vgulino Spalatensi archiepiscopis, Nicolao Agriensi, Demetrio Varadiensi, Dominico Transsilvano, Ladislao electo Wesprimiensi, Stephano Zagrabiensi, Thoma Chanadiensi, Colomano Jauriensi, Michaele Waciensi, Petro Boznensi, fratribus Stephano Nitriensi, Thoma Syrimiensi, Blasio Tynniniensi ecclesiarum episcopis, ecclesias dei feliciter gubernantibus; magnificis viris Nicolao Kontb palatino et iudice comanorum, Andrea voivoda Transsilvano et comite de Zonuk, comite Nicolao de Zeech iudice curie nostre, Cykou magistro tavarnicorum nostrorum, Leustachio regni Sclavonie banatum tenente, Nicolao bano de Machou, Leukus dapiferorum et pincernarum, Dionysio agazonum, Thoma ianitorum nostrorum magistris, ac magistro Simoné filio Mauritii comite Posoniensi, aliisque quampluribus comitatus regni nostri tenentibus et honores. Er. vízfoltos hártyán, a kettős királyi pecsétnek piros és zöld selyemszálakon függő töredékeivel. Az oklevél külsején egykorú kézzel: Super Zeredahel. U. o. a vízfoltokra vonatkozólag XVII. v. XVIII. századi Írással írt következő figyelmeztetés olvasható: Hoc documentum legibile est, si dorsciliter obvertatur lumini solis vei fenestrae. Orsz. Lt. (Paulin.) dipl. oszt. 4713. l) Az uralkodás éve pontosan számítva: tizenhatodik. 13

53. febr. 12."