Tasnádi Nagy Gyula: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VII. (1358. jan. 1.–1359. márcz. 31.) (Budapest, 1920.)

nobis dedit et contulit titulo permutationis, iure perpetuo et irrevocabiliter possidendam pariter et babendam; ita tamen, quod idern magister Stephanus et sui successores de fructibus dicte possessionis Zdelya et eius pertinentiarum, pro decimis eidem fratri Boudoni priori et suis successoribus reddere et solvere teneatur et debeant anno quolibet in festő beati Johannis Baptiste unam marcam denariorum in patria currentium, prout alias de dicta possessione eidem priori ratione ipsarum decimarum solvebatur. Assumpserunt nihilominus et obligarunt se partes predicte, nomine prefatarum possessionuni modo premisso in permutationem traditarum, ab omnibus inquietare voientibus sese invicem, mutua vieissitudine expedire propriis eorum laboribus et expensis. Dátum Jadrie, in quindenis festi Epiphaniarum Domini, anno eiusdem Millesimo trecentesimo quinquagesimo octavo. Er. hártyán, a szöveg alatt vörös viaszba nyomott kis kerek pecsét maradványaival. Az oklevél hátára későbbi kézzel feljegyezve : Concambialis super capellam sancti Gregorii in Bosyako et eius inhábitatores pro decimis. N. Muzeum. Az itt közölt oklevéllel azonos tartalmú és keletű másik oklevele is maradt fen I. Lajos királynak saját 1358 évi ápr. 30-án kelt privilegialis átiratában (Cod. Patr. I. 219.1.), melynek szerkezete azonban oly eltéréseket mutat, hogy csak oklevéltani szempontból is érdekesnek tartjuk a kettőt •összehasonlítani. Az átírt oklevélben, melyet a király Mikes bán fia. István kérelmére adott ki, először Baudonus prior vallja cserébe Zdele nevű birtokát Istvánnak s azután »e converso« István mester Kápolna birtokot a priornak ; emitt megfordítva ; István az első valló, Boudonus prior a második. Az itt közölt eredetinek a zdelyai termények tizedére vonatkozó rendelkezése, mely szerint István mester és örökösei e tizedek fejében Keresztelő szent János napján minden évben egy márkát tartoznak fizetni a priornak és utódainak, az átírt oklevélben nincs benne ; ott csak az áll, hogy a zdeloi tizedéket a prior szedi, s megjegyzendő, hogy az ápr. 30-iki megerősítő privilégiumban a király ezt is corrigálja, a mennyiben kijelenti, hogy a cserébe vallott birtokok minden dézma-jövedelme a zágrábi püspököt illeti. A két oklevél az előforduló helységneveket is más-más alakban adja : az átirottban Zdele, emitt Zdelya; ott (talán hibás olvasás miatt) Prodancz, emitt Prodauis (Prodavicz); ott Glaguncha, emitt Galgoncha ; ott Capulna, emitt Kapóina. Mindez arra mutat, hogy a csere-oklevelet a két fél részére két példányban, de nem teljesen egyező szerkezetben állították ki. Minden megjegyzés nélkül közli SmiUklas: Cod. Dipl. XII. 448. 1. 135

8. jan. 20,-