Tasnádi Nagy Gyula: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VII. (1358. jan. 1.–1359. márcz. 31.) (Budapest, 1920.)
58. Szentimre, 1358. márcz. 18. Domokos erdélyi alvajda néhai Miklós nádor fiát Jánost és görgényi várnagyát Simon mestert, Régöni Dienes fia Tamás keresetére, a felperes petelei és magyar-régeni birtokain (Torda vm.) elkövetett hatalmaskodások és kártételek dolgában elmarasztalja, Nos Dominicus vicevoivoda Transsilvanus, significamus tenore presentium quibus expedit universis, quod cum nobilis vir magister Johannes filius quondam domini Nicolai regni Hungarie palatini, nunc comes siculorum, iuxta continentiam literarum magnifici viri domini Andree voivode Transsilvani et comitis de Zonuk, domini nostri, in octavis diei medii Quadragesime proxime nunc preteritis, contra magistrum Thomam filium Dionysii de Regun in facto cause per eundem magistrum Thomam in generáli congregatione ipsius domini nostri voivode contra ipsum mote et in eisdem Iiteris domini nostri voivode contente, 1) in eo videlicet, ut magister Simon vice ipsius magistri Johannis castellanus de Gurgyn, cx voluntate et consensu ipsius magistri Johannis domini sui multas iniurias multaque dampna, et per suos fures multa furticinia et nocumenta iobagionibus et pertinentibus suis inferret et inferri facérét incessanter, in eo scilicet, quod unum ex iobagionibus suis in possessione Petele interfici fecisset aliumque ad lutum projici fecisset, eo non contentus, ad alloüum suum transmittendo, curiam eiusdem allodii infringi faciendo, duodecim vaccas de * eadem auferri fecisset, ceterum idem magister Simon ad possessionem suam Magyarregen vocatam destinando, octo pecora, videlicet boves et vaccas in eadem auferri fecisset, et cum iobagiones sui per vestigia ipsorum pecorum ire voluissent, famuli ipsius magistri Simonis unum ex eisdem letaliter vulnerassent, tres ex predictis pecoribus restituissent, insuper quatuor boves cuiusdam iobagionis sui subtrahi fecisset: cum iudicio trium marcarum responsurus coram .nobis comparere debuisset in Sancto Emerieo, ipso itaque ter1) Az eredetiben nyilván tollhibából: conlimnle. Anjoukori Okmánytár, VII. köt. 8 1358. márcz. 14.
