Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VI. (1353–1357) (Budapest, 1891.)
aut filios ipsius Georgii ab eadem domina procreatos vei procreandos absque heredum solacio, quod absit, decedere contingeret, et idem magister Georgius superstes remaneret, tunc ipsi et sui successores memoratam possessionem Kereztur, ab eodem magistro Georgio et suis heredibus ab alia domina procreandis, pro predicta pecunie quantitate, contradiccione qualibet non obstante, redimendi haberent facultatem. Dátum in die sancti Bricci confessoris, anno domini millesimo CCC m o quinquagesimo septimo. A nyitrai káptalannak 1361-ben kelt s Szentmáriai Székely György kérésére kiállított átiratából; melynek eredetije megvan a N. Muzeumban. Ugyanott megvan a nyitrai káptalan bizonyságlevele 1357. oct. 6-ról, mely szerint Keresztúri Tamás özvegye Vytlma asszony, Keresztúr ós Kuzdench nevű birtokokból járó bitbérét és hozományát Margit leányára, pozsonyvármegyei Szentmáriai Tamás fiának Székely Györgynek nejére, átruházza. 406. 1357. Csenger, nov. 15. Szatmár vármegye alispánja és szolgabírói a király rendeletéből, a felmerült bűntények felett több panaszost meghallgatnak és vizsgálatot tartanak. Nos magister Georgius filius Gregorii de Ptosal vicecomes Zothmariensis vice et nomine magnifici viri magistri Oliverii iudicis curie domine regine et iudices nobilium eiusdem comitatus memorie commendamus, quod ex . . precepto Lodovici . . regis, feria secunda proxima post festum beati Martini confessoris congregacionem generalem nostre universitati nobilium in villa Cenger pro compescendis furibus et latronibus ac aliis malefactoribus, coram magistro Johanne filio Ivanka de Purbardhyda et testimonio Andree conventus de Lelez celebrassemus, tandem Michael homo de Domanhyda de medio aliorum causancium consurgendo contra Thomam de Byri et Ladislaum filium suum proposuit per hunc modum, quod anno in presenti videlicet quinta feria proxima post festum Pasche domini in fine possessionis ipsorum Kallou potencialiter duos boves et duos equos suos ac sedecim fiorenos recepisset, petens nos, ut iudices nobilium iuratique assessores requisiti faterentur, qua-
