Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VI. (1353–1357) (Budapest, 1891.)
162. 1354. Buda, dec. 5. Drugeth Miklós országbíró, TJezlo fiának Bohmnak, a Várna vára mellett fekvő Karasznya nevű birtokot, szokás szerint megtelepítés végett, a megirt kiváltságok mellett adományozza. Nos comes Nicolaus Drugetli iudex curie .. comitatusque de Turuch tenens honorem memorie commendamus.. significantes . . quod nos considerantes et intuentes honestatem et humilitatem Bolius íilii Dezlow, volentes tenutas regias suh nostro nunc honore existentes, prout de iure tenemur, populosas efíicere ac multitudine populorum decorare, eidem Bolius filio Dezlow suisque heredibus et successoribus universis villicacionem plantacionis Karazna vocate, prope castrum Yarna habite cum omnibus .. pertinenciis suis.. secundum iura et consvetudinem teutonicorum dedimus et contulimus regia et nostra auctoritate mediante perpetuo possidendam .. Ceterum damus eidem Bolius, ut in ipsa villicacionis plantacione quatuor opera rios seu melianicos, scilicet pistorem, carnificem, sutorem et fabrum liberam situandi seu ponendi liabeat facultatem, item damus ipsi Bolius filio Dezlow et universis suis successoribus libera prata cum molendino liberó et venacionibus, piscatura libera in metis ad eandem plantacionem Karazna pertinentibus; item volumus, ut universi populi libere condicionis, qui causa commorandi in eandem plantacionem Karazna venire voluerint et commorari ibi volentes, viginti annorum plenissima libertate a clie adventus ipsorum perfruantur, et ab omni collecta fumali seu quocunque censeatur nomine infra libertatem prescriptam sint inviolabiliter exemti, et qua libertate hosjütes aliarum plantacionum in teutonicorum iure locati perfruuntur, eadem eciam libertate ipsa plantacio Karna (így) sit roborata. In cuius rei testimonium presentes literas .. pendentis et autentici sigilli nostri munimine roboratas duximus concedendas. Dátum Bude, in vigilia festi beati Nicolai confessoris, anno domini Millesimo CCC m o quinquagesimo quarto. A pecsét zöld selyem-sodraton függ; eredetije az Orsz. Ltárban. N. E. A. 943. 4. dipl. oszt. 4465. Erre vonatkozik Zsigmond királynak ugyanott őrzött 1430 körül febr. 2-án kelt érdekes levele, melyben a
