Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. V. (1347–1352) (Budapest, 1887.)
possessiones cum omni plenitudine sui iuris et in eodem statu, in quo fuerant permutate reddere tenebuntur . . Dátum in octavis diei Cinerum, anno domini M m o CCC m 0 quinquagesimo secundo ; viris discretis Philippo preposito, Benedicto lectore, Ladislao cantore, Gregorio custode, canonicis ac magistris ecclesie nostre salubriter existentibus. Ugyancsak a váradi káptalannak 1360. jul. 8-án »Ladislaus íilius Iuan de Kallou« kérelmére kiadott leveléből, melyet 1382. dec. 9-én »Johannes et Stanizlaus filii Demetrii de Kallou« kérelmére a leleszi convent írt át; ezen utóbbinak eredetije megvan az orsz. lt. kincst. oszt. N. R. A. 830. 5. dipl. oszt. 4257. Közli : Kovács N. 341. 1352. /Sáros, mart. 5. Sáros vármegye alispánja Bertóti Demetert nyugtatja, hogy azon hírságot, melyben bizonyos latroknak elő nem állítása miatt maraszt altatott el, lejizette. Nos magister Johannes yice comes magistri Nicolai filii Donch iudicis domini Stephani ducis de comitatu Sarus, damus pro memória, quod cum magister Demetrius filius Egidii de Pertholt super omissione statucionis duorum latronum Nicolaus et Harmus vocatorum ac villici et iuratorum suorum, nobis in diversis iudiciis (per) Johannem filium Michaelis convictus extitisset; tandem ipse magister Demetrius de ipsis iudiciis nobis satisfecit et est expeditus. Unde nos vigore literarum nostrarum ipsum magistrum Demetrium super ipsis iudiciis commisimus expeditum. Dátum in Sarus, feria secunda proxima post dominicam Reminiscere, anno domini M !n o CCC mo quinquagesimo secundo. Papíron, zárlatán pecséttel; eredetije a N. Muzeumban.
