Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. V. (1347–1352) (Budapest, 1887.)
rendo versus occidentem, exit de eodem ad fossatum et vádit ad porticum seu transitum Nemethkapu vocatum in fossato inter civitatem Redege et terram Belmura posita pro metis, super quo fossato venit ad ipsum kapu et in magna via que venit de Theutonia ad orientem declinando, et parumper eundo subtus arborem orni zyl vocate est meta terrea, deinde per eandem magnam viam versus orientem veniendo, subtus arborem pomus (így) est meta terrea, et abhinc per eandem magnam viam ad orientem currit ad fluvium Otliolcliycha ubi est meta terrea, et in eodem fluvio Otholchycha, qui possessionem nostram Petrusteluku nominatam et Peteunich possessionem nobilium de Nadasd antescriptorum separando ad meridiem currit ad locum principale ibique terminantur, dicari et prefatis magistris Jobanui et Laurencio, prout ad ipsos pertinere dinosceretur, cum plenitudine sui iuris amministrari permisissent; item ibidem prefatos filios magistri Nicolai, dominam relictam eius, officiales et iobagiones eorum, a percepcione usuum fructuum et utilitatum predicte possessionis Peteunich vocate prohibuissent manifeste, iuris ordine observato. Dátum octavo die termini prenotati, anno domini M° CCC° XL m0 septimo. Hátlapján pecsét nyomaival; eredetije az orsz. lt. lcincst. oszt. N. E. A. 396. 40. dipl. oszt. 3927. Petenich vagy Peteneuch a Mura folyó mellett Stájerország határszélén a Nádasd nemzetség ősi fészke volt, innét vette a család a régi Petenyédi előnevet Y. ö. Hazai Okmánytár I. köt. 427. 1. A következő 1348. évről a vasvári káptalannak hasonló határjáró oklevele őriztetik a N. múzeumban, mely a felső-lendvai elpusztult levéltárból került oda. 49. 1347. aug. 7. Lörincz egyebek közt Vas vármegye főispánja, az általa tartott közgyűlésen a Hegyi Bede részéről előadott panaszra Hegyi Péternek esküt ítél. Nos magister Laurencius comes Castriferrei, Supruniensis Vorosdiensis et Nitriensis, ac iudices nobilium eiusdem comitatus Castriferrei damus pro memória, quod in congregacione
