Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. IV. (1340–1346) (Budapest, 1884.)
nobis. . donavit . . iure perpetuo . . possidendam, uullo penitus contradietore existente. Dátum feria secunda proxima post dominicam Oculi, anno domini M° CCC m o XL m o quinto ; Petro preposito, Jobanne lectore, Nicolao cantore, Yrbano custode ceterisque canonicis ibidem deo famulantibus . . A pecsét sárga és fehér selyem zsinóron függ ; felül chyrograpliummal; eredetije az orsz. lt. kincst. oszt. N. E. A, 1711. 8. dipl. lt. 3753. Közli: Kovács N. 295. 1345. mart. 2. Az erdélyi káptalan előtt Miklós pókatelki nemes Pókatelek nevű birtok negyedrészét Keresztúri Apród Miklós fiának Tamásnak elzálogosítja. Tbomas filius Nicolai dicti Apród de Kerezthwr presentavit quasdam literas (capitul i ecclesie Transsilvane) patentes a tergo sigillatas anno domini M° CCC m o XL ra o quinto in die medii Quadragesimo emanatas, in quibus continebatur, quod Nicolaus filius Stepbani filii Salomonis nobilis de Polcatelke quartam partém possessionarie porcionis sue in dicta possessione Pokatelke vocata babite, cum omnibus utilitatibus suis predicto Tbome filio Nicolai pro quindecim marcis antiquorum banalium plene ab eodem Tboma receptis, usque octavas festi Penthecostes proxime tunc venturas pignori obligasset; tali condicione mediante, quod si in ipsis octavis festi Penthecostes idem Nicolaus dictam quartam partém possessionarie porcionis sue ab ipso Tboma redimere non posset vei non curaret, tunc eandem quartam partém possessionarie porcionis sue eidem Thome perpetuare et racione huius ipsum Thomam cum suis heredibus ab omnibus molestare volentibus expedire teneretur. Az erdélyi káptalannak 1347. febr. 20-án kiadott bizonyság-leveléből, melynek eredetije megvan az orsz. lt. kincst. oszt. dipl. lt. 26370. sz. alatt, s a mely szerint a kiváltás a kitűzött határnapon meg nem történvén, Kereszthúri János a káptalan előtt kijelentette, hogy az említett birtok elörökítéséhez jogát föntartja. Közli: Kovács N.
