Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. III. (1333–1339) (Budapest, 1883.)

I. Károly király uralkodásának utolsó tiz évéből, az 1333-ik évvel kezdve effész az 1339-ik évi»', tehát hét évről közlünk e kötetben okleveleket. AXlV-ik század első kéttizedében hazánkat dúlt belviszály lecsendesültével, a harmadik tizedben, Károly király a belkormányzat rendezéséhez s hatalmának a külföld irányában való megerősítéséhez már hozzáfoghatott, úgy hogy a negyedik tizedben, melyről az ezen kötetben közlött oklevelek szólnak, hazánkat a belbékében jólétnek örvendve, s a szomszéd államokkal való érintkezésben megerősödve találjuk; a többek között felemlíti több oklevél a királynak az osztrákokkal 1336-ban folyt sikeres hadjáratát és az 1337-ik év őszén újabb hadikészülődését (1. 270. sz. a.) Az országos belügyek élén Drugeth Viliermus nádor, az Aba-nemzetségből való Demeter tárnok, Nagymartonyi Pál országbíró, Tamás erdélyi vajda s az Ákos nemzetségből származott Mikch slavoniai bán állottak, kiknek beható tevékenységéről és alapos igazságszolgáltatásáról kötetünk számos adatot tartalmaz. Az oklevelek közlésénél megtartottuk a második kötetben az Akadémia Történelmi Bizottsága által meghatározott rendszert, s habár ez által a szöveg rövidítésével több tért nyertünk, mégis ezen évtizedről sokkal több érdekes és hosszabb szövegű oklevél állván rendelkezésünkre, az 1339-ik évnél tovább nem haladhattunk. --• E kötetben ismét az Országos Levéltár szolgált fő kútforrásúl; — az innét közölt oklevelek száma 24!).,