Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. II. (1322–1332) (Budapest, 1881.)

A M. Tudományos Akadémia, Történelmi Bizottsága az Anjoukori Okmánytár további folytatását, azon alapelv iontartása mellett, mely az I-ső kötet előszavában érintve volt, elrendelvén, e szerint szerkesztve a XI. kötettel szolgálunk a szíves olvasónak. A XIV. század harmadik tizedétől fogva hazai levéltárainkban a még ismeretlen oklevelek már oly tömegben találhatók föl, hogy ezúttal mindannyinak nyomtatásban való közzététele azon kitűzött czél elérhetését, hogy a közérdekkel bíró okleveleket minél előbb nyomtatásban bírhassuk, csak hátráltatná. Ezen kötetben tehát csak oly oklevelek vétettek föl, melyek a köztörténelemre, a vármegyékre, egyházi- és világi hatóságokra, tisztviselőkre, vagy pedig egyes nevezetesebb családok viszonyaira vonatkoznak s felvilágosító adatot nyújtanak a mívelődés történetére s a családi beléletre, egyszóval olyanok, melyek ezen szempontokból tekintve, közérdekkel bírnak. A föntebbi czél elérhetése tekintetéből szükségesnek tartotta a Történelmi Bizottság, az eddigi szokástól eltérve? azon eljárást is alkalmazni, hogy az ismeretes czímek, bevezetések és oly mondatok, melyek a tárgyukra nézve egymáshoz hasonló oklevelekben majdnem mindég ugyanazon szavakkal fordulnak elő, kihagyassanak ; hogy ekkép az oklevelek