Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. II. (1322–1332) (Budapest, 1881.)
tingeret, mutua vicissitudine eam vei eas defendere, aut de suis porcionibus propriis equivalentem vei equivalentes sibi dare tenerentur; de possessionibus autem Cherney vocatis in comitatu de Zemlyn quam communiter pignori obligarant, item Keetli Tbomassy vocatas in comitatu de Scepus existentes et alias in toto regno Hungarie ubicunque existentes pariter reinvenire et reinventas inter se equaliter dividere tenerentur, super patronatu autem ecclesie sancte crucis de Lelez taliter inter se uniformiter retulerunt concordasse, quod dictus patronatus eiusdem ecclesie sancte crucis de Lelez in omnibus villis suis preter villám Eghazas Kapus in qua totum ius patronatus preter id quod in aliis villis ecclesie communiter liaberent cum eisdem Don eh et Ladislao filiis Tliome fratribus ipsorum senioribus et suis heredibus communiter reliquissent et coram nobis reliquerunt iure perpetuo obtinendum salvis tamen iuribus dicte ecclesie sancte crucis de Lelez et prepositi eiusdem . . presentibus tamen Petro preposito, Nicolao lectore, Martino cantore, Johanne custode dominis, Dominico de AVyuar, Laurencio de Kemey, Petro de Zemlyn, Dávid de Zoboach, Stephano de Heves, Johanne de Borsod, Johanne de Ungh archidiaconis et aliis multis, anno domini M° CCC° XX 0 nono, regnante Karolo illustri rege Hungarie, Xicolao arcbyelecto metropolitice sedis Strigoniensis, Ladislao archiepiscopo Colocensi et domino nostro venerabili patre (Jhanadino dei gracia episcopo Agriensi existente. Függő pecséttel, alól cyrographummal: eredetije a N. Muzeumban a Nagy István-féle gyűjteményben. Fejér is közli i. m. VIII. 2. 261 — 265. 11. állítólag az egri káptalan levéltárában őrzött eredeti példány után. Fejér közlésében sok lévén a hiba, de általa az évszátn is tévesen 1320-ra tétetvén, az oklevél újabb közlését szükségesnek tartottuk, annál inkább , mert az osztozó rokonokban az alábbi családfa szerint több hazánkban szerepelt nevezetes családok őseire ismerünk. A családnak 1355-ben élt tagjait megtalálhatja a szíves olvasó Miklós nádornak a Zichy Codex 11-ik kötete 633. lapján közölt ítéletlevelében.
