Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. II. (1322–1332) (Budapest, 1881.)

Johannis Baptiste« »magister Thomas fllius Ferench vicecomes et castellanus (suus) de Scepus« számára kiadott megerősítő átiratából, melynek eredetije hártyán, Drugeth Fülöp ismeretes, teljesen ép, vörös-sárgazsinóron függő pecsétjével, megvan az orsz. Itár kincst. oszt. N. E. A. 573. 15.dipl.ltár: 2112.Ugyanezen oklevelet Ferencz fia Tamás szepesi várnagy kérésére jeles alakban átírja és megerősíti Károly király 1323. jun. 30-án ; ennek eredetije u. o. dipl. lt. 2113. Közli: Nagy Gyula. 22. 1322. jun. 27. A nayyváradi káptalan előtt Halápi Bereczk, mivel egy elítéltet Dózsa nádor ítélőszéke elé állítani nem bírt, hogy ezért fölmentessék, halápi birtokrészét a nádornak átengedi. Nos capitulum ecclesie "Waradiensis . . significamus . . quod Briccius de Halap filius Stepliani coram nobis personaliter constitutus asseruit viva voce, quod cum queudam hominem qui pro suis nocumentis et variis ac diversis excessibus notorie et temerarie commissis suspendio dignus erat per magniíicum virum Dausam palatinum comitem de Zothmar et de Zoboucli detentum et sibi traditum, ut eundem in congregacione eiusdem Dause palatini in presencia nobilium de comitatu de Byhor propter maioris (így) rei evidenciám statueret ad iudicium ut asseruit, et ipsum hominem statuere voluntarie nequivisset, tandem ne ipse propter liberacionem eiusdem captivi pena simili puniretur porcionem suam in possessione Halap kabitam videlicet ad duo aratra sufficientem pro sua expedicione omnimoda ipsi Dause palatino et per eum suis heredibus ac successoribus universis cum omnibus suis utilitatibus et pertinenciis tradidisset dedisset et assignasset perpetuo et irrevocabiliter possidendam pleno iure et babendam, assummendo idem Briccius ipsum Dósam palatinum . . racione predicte porcionis possessionis Halap . . ab omnibus impetere volentibus expedire . . Dátum in festő beati regis Ladislai, anno domini M° CCC° vicesimo secundo. Hátlapján pecsét nyomaival; eredetije az osz. Itár kincst. oszt. N. R. A. 1506. 25. dipl. Itár : 2114. Közli: Nagy Gyula.