Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321) (Budapest, 1878.)

ac cum viuois sub eisdem metis et terminis quibus per predictos Gegminum Jacobum et Benedictum Iiabita extitit et possessa dedimus donauimus et contulimus predicto magistro Wza et Jacobofilio eiusdem, spirituali filio nostro karissimo, perpetuo et irreuocabiliter possidendam ac per eosdem ipsorum heredibus beredumque suorum inposterum successoribus tenendampariter et h&bendam. Yt autem huius nostre collacionis et donacionis series robur obtineat perpetue firmitatis, nec lapsu temporum per quemquam valeat in irritum reuocari, nostras presentes litteras privilegiales ipsis Magistro Wza et Jacobo filio eiusdem, dari fecimus, dupplicis sigilli nostri appensione et munimine roboratas, dátum per manus discreti viri magistri Johanuis prepositi ecclesie Albensis, Aule nostre vicecancellarij clilecti et fidelis nostri YIII. Idus. Augusty Anno domini M° CCC

0 duodecimo. Regni autem nostri Anno similiter duodecimo. Sárga selyem zsinóron függő tört pecséttel; eredetije az orsz. lvt. kincst, oszt. N. E. 946. 1. Közli: Óváry L. 248. 1312. Kassa mellett, aug. 10. I, Károly király figyelembe véve az Aha nemzetségből való Lipolthi Sándor hű szolgálatait, a sáros t királyi pusztán lévő megyesi erdőt neki adományozza. Nos Karolus dei gracia Rex Hungarie memorie commendantes significamus, quibus expedit uniuersis, presencium per tenorem. Quod consideratis fidelitatibus et servicijs magistri Alexandri filij Alexandri de Lypolch Generis Aba clilecti et fidelis nostri, que seruicia in cliversis negociorum nostrorum articulis (1. a többit Fejér i. m. YIII. 1. 433. 1. e szavakig »virtuose dimicavit«). Nos igitur suis fidelitatibus et seruicijs regia cum dileccione respondere cupientes, ac presens nostra donacio respectu suorum serviciorum licet modica esse uideatur, tamen quia uberioribus nostris prouisionibus intendimus ipsum diligere in futurum, bancdonacionem prouisionem et collacionem exRegie deliberacionisconsilio iure perpetuo cluximus faciendam, quod quan-